Éppen egy szokásos enyhén depressziós fejtegetésbe kezdtem bele a megnyitott dokumentumban, aztán hirtelen elment a kedvem szomorúnak lenni.
Annyira elment a kedvem szomorúnak lenni, hogy elkezdtem valami vicceset nézni. Meg hallgatni is. Aztán kombináltam a kettőt és Reggie Watts-nál lyukadtam ki youtube barangolásom során. Már a tény hogy ez az afrofrizurás arc Stuttgartban született egy francia anyától és egy amerikai apától mosolyt csalt az arcomra.
Természetesen nem ott nőtt fel, pedig megnézném ahogy sváb népvisletben breakbox-olja szét a színpadot, de valljuk be ez valószínűleg már túlzás lenne.
Ez egy zene blog és ő viszonylag sokat beszél azonban a vicceken kívül muzikálisan is odateszi magát. Egyszemélyes zenegép, emelett jazz tanszakon fejlesztgette különleges tehetségét. Belekóstolt az Art Academy-k kesze-kusza világába is (vajon milyen tanszakon?) szóval élt és ezt valószínűleg élvezte is. És élvezi manapság is, szerencsére a technikának köszönhetően mi is vele együtt nevethetünk, ha éppen ahhoz sincs már kedvünk hogy éppen szomorúak legyünk.
Utolsó kommentek