Legalább hat hangszeren játszik Zach Condon (amellett, hogy énekel), és 2006-ban el is indított egy önálló projektet, majd hamar maga köré szervezett egy egész zenekart, Beirut néven. Ennél még talán érdekesebb, hogy az amerikai gyökerek ellenére az együttes dalaiban meglehetősen jól felismerhetőek az európai, illetve közel-keleti népzenei motívumok (a nevük sem véletlen, nyilván), s ezt keverik az otthonról hozott popos elemekkel. Így jön létre egy indie-folk-világzenei egyveleg, amely azon nyomban magával ragadja a hallgatót, még akkor is, ha esetleg idegenkedne eme irányzatoktól. A Beirut elkötelezettségét az óceán innenső oldala iránt a dalcímei is híven demonstrálják, amire jó példa a most következő nóta is. Nekem ez volt az első, amit hallottam tőlük, s nem is volt kérdés, hogy akarok-e még. Az albumon található verzió itt alább hallgatható meg, egy másféle, utcazenélős hangszerelésben pedig ezen a videón figyelhető meg a dal.
Utolsó kommentek