Michel Petrucciani már kiskorában eldöntötte, hogy jazz-zongorista lesz, amikor megismerte, majd később látta élőben Duke Ellingtont. Ettől az sem tartotta vissza, hogy osteogenesis imperfectája volt, ami nagyon törékeny csontokat, illetve nála különösen kis méretet is okozott. Ráadásul - mindössze 36 évesen - halálát is e betegség egyik mellékhatása, a tüdőbaj okozta. Tehetsége korán kibontakozott, pedig kezdetben apja és nagybátyja cipelték a zongoráig szó szerint, mivel alig tudott járni. Viszont rövid életé alatt mindent megtett azért, hogy ne csak a különleges külseje miatt szerezzen hírnevet, és nem ok nélkül vált a Blue Note kiadó legendás zongoristájává.
Kivételesen egy koncertfelvételt osztok meg, két okból is. Az egyik, hogy még a mezzo tv-n pont ebbe akadt meg a fülem, s találtam rá az egyik kedvenc zongoristámra, a másik pedig, hogy érdemes nézni is, amit Petrucciani művel ezzel a jazz standarddel. Szeretnék egyszer belekóstolni abba a világba, ahol ő jár zongorázás közben.