Az áldóját, hogy belerobbant a Stone Roses a köztudatba! Mármint 89-ben. Aztán berobbanás után gyorsan követőkre is leltek, például a Charlatans, a Happy Monday vagy az Inspiral Carpets személyében. Bizonyságul arra, hogy Manchesterben lehet valami a levegőben, az összes fent felsorolt banda az északnyugat-angliai ipari kolosszusból eredeztethető. A később elismerésre méltó szólókarriert befutó Ian Brown fémjelezte együttes néhány kislemez után, első albumával tényleg rendesen odacsapott a brit pop-rock szcénának: akkora sikere volt, hogy még az új irányvonalat másoló zenekarok is pompásan megéltek belőle. A manchesteri raktárbulik után immár országos érdeklődés övezte a fiúkat. Ennek - és persze az érthetően megnövekedett önbizalmuknak - megfelelően szerettek volna nagyobb kiadóhoz szerződni, amit viszont az első lemezt jegyző Silvertone nem nézett jó szemmel. Hosszas jogi csatározás után csak 1991-re tudták felmondani a szerződésüket velük, majd végül újabb 3 évet kellett várni a The Second Coming című folytatásra. Ami persze már nem hozott akkora sikert, néhány tagcsere után két év múlva fel is oszlottak. Pedig! Sötétebb, keményebb blues-rock hangzás jellemzi a korongot, ez igaz. De hátrány ez?
Ez a szám például itt elég ügyes. Hajaz a hatvanas évekre becsülettel. És hogy beindul 5:08-nál!