A protopunk gyűjtőszó (merthogy csupán erről van szó, nem pedig zenei stílusról... de ez néhány sorral lejjebb majd amúgy is világossá válik) gyakorlatilag azért alkottatott meg, hogy legyen egy szép szavunk a punk zenét egyébként nem játszó, viszont a későbbi punk-rock stílus kialakulásában komoly szerepet játszó, a punk bandákra komoly hatást gyakroló zenészek, zenekarok összefoglalására.
Mondhatnánk úgy is, hogy ők azok akiket Johnny Rotten, Jello Biafra, Joe Strummer és a többiek előszeretettel hallgattak, még mielőtt zenekart alapítottak volna.
Olyan, a legkülönfélébb zenéket játszó bandákat szokás ide sorolni (és ahogy igértem, itt máris látható, hogy a protopunk szócska esetében zenei stílusról, irányvonalról, de még korszakról is aligha beszélhetünk), mint a The Velvet Underground, Chuck Berry, David Bowie, a The Who, a The Kinks, a Roxy Music, vagy éppen blogunk mai főszereplői, a fentieknél jóval kevésbé ismert, ám nem kevésbé kiváló clevelandi banda a Rocket From The Tombs.
A szélesebb ismertség hiánya valószínűleg annak is köszönhető, hogy eredetileg mindössze egy évig ('74-'75) léteztek, ráadásul - bár az egykori tagok későbbi bandái (nevezetesen a Dead Boys, a Television, és a Pere Ubu) mind-mind játszottak eredetileg az RFTT által jegyzett nótákat - ebből az időszakból legjobb tudomásom szerint semmilyen hivatalos kiadvány nem lelhető fel tőlük.
2003-ban azonban, több eredeti tag közreműködésével a zenekar újra alakult, és két albummal is jelentkeztek - egy élő, és egy stúdió típusuval - így járulván hozzá mai posztunk létrejöttéhez (gondolom nem kérdés, hogy ez lehetett a reunió mögött rejlő szándék).

A nóta stúdió minőségben a Rocket Redux című korongon található meg, azonban aki igazi jóságra vágyik az ide kattintva meghallgatja ugyan ennek (jóval gyengébb minőségű, ám valószínűleg éppen ezért még nyersebb, és még vagányabb) élő változatát is. Ami viszont a The Day The Earth Meet The... névre keresztelt lemezen található.