Most kicsit súlyosbítom a körülményeket. Ha máshogy nem is, a riffek terén mindenképp!
Manapság annyit hallgatom a „ringyóviasz” első két albumát, hogy ha még mindig a kazetta lenne a menő, akkor már rég a hajam tépném, próbálnám ráolvasással, imádságokkal elérni, hogy legyen újra a régi és javuljon meg az a rohadt szalag.
Hogy miért pont az első 2 albummal vagyok így?
A válasz egyszerű: a banda alapítói - Ed Mundell (Monster Magnet), Chris Kosnik (Godspeed) és Keith Ackerman - az első két album erejéig voltak együtt. Na de az a két album! Az nem más, mint színtiszta kőkemény pszicheledikus beütésű stoner rock. Utána sajnos egy-két tagcsere tépázta meg az általam kedvelt hangzást, ami persze nem azt jelenti, hogy nem szerethető számok készültek volna a későbbiekben, (örömmel elmennék egy koncertjükre, ha valami megmagyarázhatatlan, már-már a világbékével vetekedő csoda folytán hazánkba látogatnának) csak az új kiadványok, mint albumok számomra már nem az igaziak.
Először a némiképp elnyújtottabb, utaztatósabb The Formula című számukat szándékoztam posztolni, de mivel ez a poszt hétfő reggel kerül az egyzenére, úgy gondoltam, hogy inkább csapjunk bele egy kicsit a lecsóba. Remélem tetszeni fog és sikerül beindítani a zord téli „mámegintmunkavan” hétfőtöket az alábbi muzsikával.
Utolsó kommentek