Ismét mozgolódik az Amber Smith zenekar háza tája. A részint jobb sorsra érdemes honi indie-zenekarról érdemes tudni, hogy már akkor honi indie-zenekar volt, amikor még csak gyermekcipőben járt itthon az azóta már jelentős pejoratív értelmén kívül minden más értelmét elvesztő szó, a mára már gyakorlatilag csak a szcéna rajongói és egyes újságírók által hype-olt stílus. Az Amber Smith a 2000-es évek hajnalán indult, és az általuk képviselt hangzás akkor bizony igenis üdítően hatott - rám legalábbis biztosan -, nem beszélve arról, hogy nem átallottak időnként magyar nyelven énekelni. Ez utóbbiról sajnos azóta teljesen leszokott a zenekar.
Annak, hogy üdítő, fej felkapására alkalmas jelenség az együttes, természetesen nem csak a képviselt stílben keresendő az oka, sokkal inkább magukban a dalokban: ha tisztán csak ez számítana egy együttes megítélésekor, az Amber Smith nyugodt szívvel, jó reménnyel indulhatna a tökéletes indie-pop zenekarok versenyén. Ugyanakkor, ha nagyítót veszünk a kézbe, jogosan zavaró tényező, hogy a dalszövegek mondanivaló terén hagynak némi kívánnivalót maguk után, illetve, hogy koncertjeik sokkal élvezhetőbbek azok számára, akik ismerik a zenekar munkásságát, egyúttal jaj annak, aki az élő produkció alapján kívánja első élményét szerezni az együttesről.
A zenekar elmúlt uszkve 10 évben felvett kis- és nagylemezei, EP-i azonban töretlen fejlődést mutatnak, miközben már a szárnypróbálgatásaik is igen meggyőzőek voltak: a "fogós" gitár-, énektémák, a magas popérzékenység, a többé-kevésbé érdekesen és/vagy szépen kikevert lemezek (ez utóbbi persze és sajnos magyar viszonylatban) az első perctől jellemzőek volt az Amber Smithre. A tökéletesedés pedig mind hangzás terén, mind a zenekar saját hangjának, hangzásvilágának tudatos és hallható megtalálásában és az azzal történő további munkában is tetten érhető. A kritikusok sem bántak szűkmarkúan velük, a banda utolsó, Intospective c. anyagát elemző írásokban pl. ilyen szófordulatokat olvashatunk: "jó és meglepően karakteres", "az utóbbi évek egyik legjobb hazai indie-lemeze", "az Introspective az eddigi legjobb magyar indie lemez", "simán hozza a magas, nemzetközi színvonalat". Nekem és többeknek is személy szerint sokkal jobban bejött az ezt megelőző, Reprint c. munkájuk, vélhetően a melankólia-barométer mutatójának nagyobb kilengése miatt, a mai zene azonban egy ennél jóval korábbi, 2003-ban, a zenekar "My little servant" c. lemezén megjelent, számomra igen kedves dal, ami magyar nyelven "Egri János" címmel futott. Taps, orgona, pörgés.
Utolsó kommentek