Az úgy volt, hogy a múlt heti Shapat Terror koncert előtt (blogunk szerkesztőségének komoly hányadával) úgy véltük, hogy biztosan hasznos lenne, ha betérnénk a Mentsvár nevű helyre. A terv nem volt más, mint világnézeti, és ideológiai eszmék cseréje (természetesen), valamint a fent említett zenés mulatság igényeinek megfelelő véralkoholszint beállítása. Ez utóbbi végül is sikerült, előbbi viszont kudarcba fulladt. A kettő valahol egymásból egyenes ágon is következik (ugyanakkor időnként meg katalizátorként hatnak egymásra... a fene se érti ezt), viszont az ok ez esetben nem kizárólag ez volt, hanem inkább az, hogy túl sok időt töltöttünk a wurlitzer mellett.
Mindenképpen olyan zenét szerettünk volna berakni amit az intézményben velünk együtt tartózkodó fiatalok nem szeretnek, lévén ők is olyat raktak, amit mi nem szerettünk (és hát akiknek nem olyan kifinomult a zenei ízlésük, mint nekünk, azok köcsögök, és szivatni kell őket). Aztán legnagyobb bánatunkra sem a Bloody Roots, sem a Blitzkrieg Bop nem volt a kínálatban. Az alábbi számot például olyan hosszan kerestem, hogy a többiek legalább három kör jégert kértek ki, mire beláttam, hogy fölösleges a további tallózgatás.


Végül, asszem, Slayert kaptak.