Tegnap este pótoltam egy nagy elmaradásomat, és megismerkedtem az önmaga, és a világ után nyomozó skizofrén kisvárosi tinédzser, a jó és a rossz között vívódó Donnie Darko történetével. Hogy a film mennyire tetszett, és mit gondolok róla, azt most nem írom le, mert egyrészt nem értek az ilyesmihez, másrészt még nem döntöttem el...
...ellenben azzal, hogy milyen zene kerüljön ma a blogra.

A vicces az egészben az, hogy egy ideje annyira beleragadt a fülembe ez a nóta, hogy hetek óta folyamatosan ezt éneklem-dúdolom (a környezetem legnagyobb megkönnyebbülésére többnyire csak) magamban. Ezek után, bár tisztában voltam vele, hogy Gary Jules kifejezetten a Donnie Darkóhoz készítette ezt, az azóta már sok helyütt felhasznált Tears For Fears átiratot (hogy mást ne is említsük feltűnt a CSI: LA-ben, a Dr House egy epizódjában, TV-reklámok, TV showk sorában, és egyébként már itt az egyzenén is), mégis egészen meglepődtem, mikor a film végén megszólalt a Mad World. Ha túlságosan nem is, annyira legalábbis biztosan, hogy egyből eldöntöttnek érezzem a mai poszt tárgyát.

Az biztos, hogy jóval több szomorúság szorult bele, mint az eredeti verzióba, ami igazából nem is meglepő hiszen Gary azon közé az előadók közé tartozik, akik szenvedéseikből merítik ihletüket. Sőt, ahogyan azt egy interjúban el is mondta, szerinte, ha művészekké akarunk válni, fel kell készülnünk az örökké tartó szenvedésre. Néhány mondattal később azt is hozzátette, hogy az egyik legnagyszerűbb dolog a művészetben, hogy ha szereted amit csinálsz, nem kell törődnöd vele, hogy a világ többi része mit szól hozzá.
Ebből kiindulva feltételezhetjük, hogy Gary szereti saját átiratát. Apróbetűsrész kolléga néhány hónapja azt írta, hogy ő viszont az eredetit szereti jobban, nekem, gondolom, most azt illene mondanom, hogy én meg ezt, de azt hiszem, ez nincs így, hiszen a Tears For Fears-féle verziót is legalább ennyire kedvelem. Ti viszont a kommentek közt leírhatjátok, hogy szerintetek ez a jobb (meg azt is, ha a másik).
 

P.S.1: Egyébként van ám egy másik jópofa klip is a dalhoz, amit ide kattintva nézhettek meg

P.S.2: Érdekes párhuzam, hogy a Tears For Fearshez hasonlóan Gary Jules is ennek a dalnak köszönheti az ismertséget... úgy látszik ez egy működő recept. Lehet, hogy én is készítek rá saját változatot.