Le merem fogadni, hogy azért idézi a 80-as évek látvány- és színvilágát a Sonic Youth videoklipje, mert a 80-as években készült. Én pedig szeretem az olyat. Ha viszont hangsávra hegyezzük rá a fülünket, észrevehetünk néhány zenei megoldást, ami aztán leginkább a következő évtizedben kezd intenzíven visszaköszöngetni az elektronikus muzsikákban. Az persze nem bizonyított, hogy konkrétan e New York-i underground banda hatott-e az utódokra, de hogy előre gondolkodtak, az nem kétséges. (Ez egyébként általában az underground bandák egyik fontos ismertetőjele.)
Kísérletezés, különböző zajminták kreatív használata (e helyütt kénytelen vagyok már nem először visszautalni egyik kedvencemre, a Velvet Undergroundra), és úgy általában a jól megszokott konvencionális keretek tágítása vagy leszarása jellemzi őket. Merthogy még mindig léteznek. Mit léteznek? Élnek, virulnak és persze koncerteznek. Most kedden például Bécsben, a B72-ben, ahol novemberben a Tame Impala és a My Bee's Garden hangversenyét élvezhettük. Kár, hogy most nem megyünk. :(
(ha kicsit jobb minőségben szeretnétek fülelni a számot, kattintsatok!)
(egyébként pedig nem árt tudni, hogy a basszer-gitáros-vokalista Kim Gordon jó barátja volt Kurt Cobainnek, és egyike azoknak, akik szerint a Nirvana frontembere nem öngyilkos, hanem gyilkosság áldozata lett)
Utolsó kommentek