Amikor tavaly az akkori szinte teljes blogot képviselve elmentünk Autechre koncertre, nem gondoltuk, hogy a fő fellépőkön kívül mások is komoly hatással lesznek ránk. Az első néhány órában zenélgető Didjit is ezt az érzést erősítette bennünk, kellemes, de a mezőnyből semmiképp sem kiemelkedő brit hip-hop szettel szórakoztatta a szép lassan gyülekező emberkéket. Egyszer csak megjelent a pultban egy hosszú hajú figura egy ládával, amit nem volt rest kinyitni. Én mondom, varázsláda volt az, benne mindennel, amit lehet tekerni és nyomogatni, nem meglepő módon Haswell is pont ezt tette, minek hatására elindultak a hangfalakból a zajok. Én még úgy közönséget nem láttam sokkolódni, mint abban a szűk negyed órában, ami azt hiszem sokaknak inkább 2 órának tűnhetett. Nem meglepő módon máig többet emlegetjük "a ládás fazont", mint bárki mást abból az éjszakából.

  Hogy is szól a mottónk? "Beletekerni nem ér!"