minden napra egy zene

Egy bensőséges zenés utazásra invitállak most benneteket sok szeretettel.

Ráadásként a videoklippnek aligha nevezhető fekete téglalap bámulása helyett egy meglepően aktuális olvasnivaló vár benneteket alant.

Allen Ginsberg

ÜVÖLTÉS

Carl Solomonért
Orbán Ottó fordítása

I

Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan
lemeztelenedett éhezőket,

a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét
áhítozva

angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz
fűződő hajdani égi kapcsolatért,

kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű, intelligens pofájú cigarettá­zás a lassú dzsessz városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes
lakások természetfölötti sötétjében,

kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt és megvi­lágosult lélekkel mohamedán angyalokat láttak a bérházak tetején
tántorogni,

kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az egyetemeket, Arkansast és

Blake-fényű tragédiát hallucináltak a háború tudósai között,

kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és obszcén ódákat közöl­tek a hirdetőtáblák üres ablakain,

kik trikóban és gatyában kuporogtak a borotválatlan szobában, papírkosár­

ban égetve el pénzüket és figyelve a falon keresztül áradó Terrorra,

kiket tökön rúgtak mikor Laredón át New Yorkba igyekeztek vissza egy

adag marihuánával,

kik tüzet kajáltak a betintázott szállodákban vagy terpentint piáltak Paradise

Alleyben, halált, vagy tisztítótűzként égették törzsüket minden éjszaka

álmokkal gyógyszerekkel és ébredő lidércnyomással, alkohol és faszesz és

a végtelen bulizás,

hasonlíthatatlan zsákutcái az elmében borzongó felhőnek és villámok
továbbsuhanva Kanada és Paterson pólusai felé, bevilágítva a köz­beeső Idő egész mozdulatlan világát,

meszkalin tömörségű hodályok, zöld fa a hátsó udvaron temetői hajnala,
boros részegség a háztetők fölött, beszíva repesztés neont hunyorgó
közlekedési lámpáinak kiratkatsor falvai, nap és hold és fák rezgése
Brooklyn üvöltő téli sötétjében, hőbörgő kukák dörgése és kedves
királyi fénye az észnek,

kik a benzedrinnel láncolták magukat a földalattihoz örökös rohanásra a
Batterytől a szent Bronxig, míg a kerekek és a gyerekek zaja le nem
szállította őket reszketeg bedőlt szájboltozattal roncsolt üres aggyal,
melyből minden nagyszerűség elpárolgott az állatkert rémes fényé­ben,

kik minden éjszaka a Bickford büféből kisugárzó tengerfenéki fénybe

süllyedtek el és végigülték az állott sör délutánt egy vigasztalan

Fugazziból figyelve a balsors reccsenéseit a hidrogén wurlitzerben,

kik hetven órán keresztül pofáztak egyfolytában parktól kégliig kocsmától

a Bellevue-ig múzeumtól a brooklyni hídig,

letűnt serege a platonikus társalkodóknak vészkijáratok lépcsőfokairól
ablakpárkányokról az Empire State Buildingről a holdról a mélybe
ugorva,

karattyolva visítozva okádva suttogva tényeket emlékeket és vicceket és
arcátlan pletykákat és kórházak és börtönök és háborúk sokkjait,

teljes intellektusok fénylő szemekkel kiáradva hét nap és hét éjszaka
maradéktalan visszaidézésében, hús a Zsinagógának a kövezetre
vetve,

kik lekoptak a seholsincs Zen-hitű New Jerseybe és zavaros képes levelező­

lapok csíkjait húzták maguk után Atlantic City Városi Hivatalától,

elszenvedve a Keleti verítéket a tangeri csont-zenét a kínai migrént kábí­tószer-elvonókúrán Newark kopár bútorozott szobájában,

kik körbe-körbe járkáltak éjfélkor a vasút mentén töprengve merre men­jenek és elmentek és nem hullatott könnyet utánuk a kutya se,

kik cigarettára gyújtottak a marhavagonokban a marhavagonokban a mar­havagonokban zötyögve

a havon át a nagyapa éjszakában a magányos farmok felé,

kik Plotinust Poe-t Keresztes Szent Jánost telepátiát és bibáb kabalát

tanultak mert a Kozmosz ösztönösen vibrált a lábuk előtt Kansasben,

kik magukban battyogtak végig Idaho utcáin vizionárius indián angyalokat

keresve kik vizionárius indián angyalok,

kik azt hitték hogy csak egyszerűen becsavarodtak mikor Baltimore termé­szetfeletti eksztázisban ragyogott,

kik a téli éjfél utcalámpák kisvárosi esőjének ösztönzésére limuzinokba
ugráltak Oklahoma kínaijával,

kik éhesen és magányosan csavarogták végig Houstont dzsessz vagy egy
jó kúrás vagy fű után szimatolva és követték a ragyogó Spanyolt hogy
társalogjanak vele Amerikáról és az örökkévalóságról, reménytelen
ügy, így aztán elhajóztak Afrikába,

kik leléptek Mexico vulkánjaiba nem hagyva maguk után mást csak overall­
juk árnyékát meg a költészet láváját és hamuját Chicago kohójában,

kik a Nyugati Parton kerültek elő lenyomozva az FBI-t shortban szakállasan
nagy pacifista szemekkel sötét bőrükben erős erotikával felfoghatat­lan röpiratokat osztogatva,

kik cigarettával égettek lukat a karjukba tiltakozásul a Kapitalizmus narko­tikus dohányködje ellen

kik szuperkommunista brosúrákat osztogattak az Union Square-en zokog­va és levetkőzve míg Los Alamos szirénái lefújták őket és lefújták a
Sing-Singet és a Staten Island-i komp is fújt

kik kiáltozva törtek le a fehér tornatermekben meztelenül és remegve más
csontvázak gépezete előtt,

kik nyakon harapták a detektíveket és gyönyörködve visítoztak a rabomo­bilokban nem elkövetett vétkeik miatt hanem önnön vad forrongó
pederasztériájuk örömmámorában,

kik térdre rogyva üvöltöztek a földalattiban és farkukat meg kézirataikat
lóbálták mikor lecipelték őket a tetőről,

kik szende motorbiciklistákkal baszatták seggbe magukat és sikoltoztak a
gyönyörtől,

kik szoptak és akiket leszoptak a tengerészek ezek az emberi szeráfok
atlanti óceáni és déltengeri tapizások közben,

kik zsebhokiztak reggel és este a rózsalugasokban a parkok meg a temetők
füvében bőségesen telefröcskölve ondóval bárkit, aki a szemük elé
került,

kik röhögni próbáltak de csak csuklottak szüntelenül és a zokogásig
ingerelték magukat a Török Fürdő válaszfala mögött mikor a
szőke és meztelen angyal megérkezett hogy szétszabdalja őket a
kardjával,

kik odadobták fiúikat a sors három hárpiájának az egyik félszemű hárpia
a heteroszexuális dollár a másik félszemű hárpia kipislog az anya-méhből a harmadik félszemű hárpia nem csinál semmit csak ül a seggén és elnyisszantja a szellem aranyszálait a kézműves szövő­székén,

kik eksztatikusan és telhetetlenül párzottak egy üveg sörrel egy nővel egy
pakli cigarettával egy gyertyával és leestek az ágyról és tovább
folytatták a padlón egészen le a lépcsőfordulóig és elájultak a
falnak dőlve az utolsó picsa látomásával és kilőtték a tudat utolsó
csöpp gecijét is,

kik nyelvükkel édesgették a napnyugtakor milliószám remegő lány mere­dő pöckét és begyulladt szemmel ébredtek készen arra hogy nyel­vükkel édesgessék a fölkelő napot is, mely meztelen seggeket villant
a tóban és seggeket a csűrök alján,

ki kurválkodva ment végig Coloradón a lopott szemeteskocsik miriádjá­ban,

N. C., e költemény titkos hőse, Denver bikája és Adonisa - öröm
az emlékezetnek a megszámlálhatatlan sok lány akit lefektetett az
üres grundokon a vendéglők udvarán a mozik ócska széksoraiban
a hegycsúcsokon a barlangokban vagy sovány pincérlányokkal az
ismerős útszélen a szomorú alsószoknyaemelgetések és különös­
képpen az árnyékszékek titkos benzinkút szolipszizmusa, valamint
a szülővárosi sikátoroké,

kik elájultak a hatalmas mocskos mozikban átváltoztak álmaikban felriad­tak a hirtelen Manhattanre és összekaparták magukat a szívtelen toka­jitól másnaposan az alagsorokból és a Harmadik Avenue vas álmainak borzalmaiból és belebotlottak a Munkanélküli Nyilvántartókba,

kik egész éjjel vérrel teli cipőikben járkáltak a hóbucka dokkokon és egy
gőzzel és ópiummal teli szobába nyíló ajtóra vártak East Riverben,

kik nagy öngyilkossági jeleneteket rendeztek a Hudson sziklapadjain
berendezett lakosztályukban a hold háborús kék reflektorfénye alatt
és fejüket babér koronázta a feledésben,

kik megzabálták a képzelet birkapörköltjét vagy rákot ettek Bowery folyói­nak sáros fenekén,

kik hagymával és rossz zenével teli targoncáikkal elbőgték magukat az utca
romantikáján,

kik a sötétben lihegve csücsültek a híd alatt összkomfortos láda-lakásuk­
ban és klavicsembalót kezdtek építeni,

kik lángokkal koronázva köhögtek Harlem hatodik emeletén a tuberkulo­tikus ég alatt a teológia narancsrekeszeivel bekerítve,

kik egész éjjel firkálták csűrve és csavarva a sárga reggelben közönséges

halandzsa-stancáknak tetsző varázsigéiket,

kik dögöt főztek tüdőt szívet lábat borscsot és tortillát és vegetariánus
paradicsomról álmodoztak,

kik hússzállító autók alá merültek egy tojást keresve,

kik lehajították óráikat a tetőről hogy ezzel szavazzanak az Időn túli

örökkévalóságra és nap nap után ébresztőórák estek a fejükre az

elkövetkező évtizedben,

kik egymás után háromszor vágták fel ereiket sikertelenül, végül is hagyták
a fenébe, régiségkereskedést nyitottak, ahol is azt hitték majd meg­
öregszenek, és bőgtek,

kik ártatlan flanellruháikban elevenen égtek el a Madison Square-en az
ólmos vers repeszei és a divat vas ezredeinek csatarendbe verődött
csattogása és a reklám tündéreinek nitroglicerin visítozása meg a
baljóslatúan intelligens szerkesztők mustárgáza között, vagy az Ab­szolút Realitás részeg taxijai gázolták halálra őket,

kik leugrottak a brooklyni hídról ahogy az valóban megesett és ismeretlenül
és elfelejtve sétáltak el a Kínai Negyed síri fényében a kifőzések és a
tűzoltókocsik között és még egy pofa sört se tudtak összetarhálni,

kik kétségbeesve ordítottak ablakaikban, kiestek a földalatti ablakain,
beugrottak a mocskos Passaicba, leugrottak a négerekre, végigbőg­ték az utcát, összetört borosüvegeken táncoltak mezítláb, darabokra törték a nosztalgikus 1930-as európai német dzsessz gramofonleme­zeit, kiitták a whiskyt és beleokádtak a véres vécébe, nyögések és
óriási gőzkürtök széllökése a fülükben,

kik a múltak országútjain száguldottak neki egymás áramvonalas-golgotai­
börtön-virrasztásának vagy Birmingham-stílusú dzsessz átlényegü­lésének,

kik hetvenkét órát autóztak árkon-bokron át hogy kitalálják nekem van-e
látomásom vagy neked van-e látomásod vagy neki van-e látomása
mely megfejti az Örökkévalóságot,

kik elutaztak Denverbe és kikészültek Denverben kik visszajöttek Denver­
be és hiába vártak kik virrasztottak Denver fölött és merengtek és
darvadoztak Denverben és végül elmentek megfejteni az Időt és
most Denver itt áll hősei nélkül,

kik térdre estek a reménytelen katedrálisokban egymás megváltásáért
fényéért és melléért könyörögve, míg a lélek megvilágította egy
másodpercre a kisujja körmét,

kik az agyukat repesztették szét a várakozásban hogy megjöjjenek a
meséből az aranyfejű bűnözők szívükben a valóság bájával és édes
bluesokat énekeljenek az Alcatrazhoz,

kik visszavonultak Mexikóba egy szokás rabjaként vagy a Sziklás Hegység
gyöngéd Buddhájához bújtak vagy Tangerbe futottak a fiúikhoz
vagy a Dél-Csendes-Óceáni fekete mozdonyán dübörögtek Har­vardra Narcissushoz Woodlawn sírkertjébe a körbaszásba a sírba,

kik elmeorvosi bizonylatokat követeltek hipnózissal vádolva a rádiót és
magukra maradtak tébolyukkal a két markukkal meg egy határozatlan esküdtszékkel,

kik krumplisalátával hajigálták meg a New York Városi Szabadiskola
előadásain a DADÁ-ról értekező előadókat következésképp a dili­ház gránit lépcsőin produkálták magukat borotvált fejjel és az ön­gyilkosság paprikajancsi beszédével sürgős homloklebenyműtétet követelve és akiket ehelyett az inzulin konkrét ürességének metra­solnak villanyáramnak hidroterápiának pszichoterápiának munka­
terápiának pingpongnak és amnéziának adtak,

kik kedvetlen tiltakozásképpen csak egy szimbolikus pingpongasztalt borí­tottak fel sürgősen megbékélve a katatóniában,

és évekkel később visszatértek a könnyeket az ujjakat meg a vér parókáját
leszámítva már valóban kopaszon Kelet Őrült városainak megpecsé­telt végzetű osztályaira,

Pilgrim State, Rockland és Greystone magzatállapotú termeiben pörölve a
lélek visszhangjával éjfélkor a magányos padok kőtartományaiban,
az élet álma lidércnyomás, kővé vált testek, nehezek mint a hold,

anyjukkal, ki végül .................. és hogy az utolsó fantasztikus könyvet kivágták
a lakás ablakán és az utolsó ajtót bezárták hajnali négykor és az
utolsó telefont falhoz vágták feleletképpen és az utolsó bútorozott
szobából kirámolták a szellemi berendezést az utolsó darabig, egy
sárga papírrózsa csavarodott a garderobe-fülkében egy drótfogasra,

de még ez is csak képzelődés, semmi más csak reményteljes töredéke a
hallucinációnak, –

ó, Carl, míg te nem vagy biztonságban én sem vagyok biztonságban és te
aztán nyakig vagy az Idő mérhetetlen állati löttyében, –

és ki ezért végigfutott a jeges utcákon az ellipszis a katalógus a méter és a
rezgő sík alkímiájának hirtelen megvilágosodásától gyötörve,

ki megálmodta és megtestesítette az Idő és a Tér szakadékait egymás mellé
helyezett metaforák által és tőrbe ejtette a lélek arkangyalát a két
látható metafora közt és összekapcsolta az elemi igéket és melléje
helyezte a főnevet meg a tudat gondolatjelét és kibújt a bőréből a
Pater Omnipotens Aeterna Deus érzetével,

hogy újraalkossa a szegény emberi próza mértékét és szintaxisát és némán
és intelligensen és szégyentől remegve áll most előtted, bukottan
mégis lelkéből gyónva hogy összeegyeztesse mindezt a gondolat
ritmusával meztelen és végtelen fejében,

az őrült csavargó és az angyali beatnik az Időben, ismeretlenül és mégis
ideírva ami még elmondható a halál utáni időben,

és az újból megszületett rózsa a dzsessz kísérteties lepleiben az együttes
aranyszarv árnyékában és fújták Amerika meztelen elméjének szen­vedését a szerelemért egy éli éli lamma lamma sabaktáni szaxofon sivításába mely végigborzongatta a városokat az utolsó rádióig

az élet versének önnön testükből kihasított abszolút és évezredekig jóízű
szívével.

II

Milyen cement és alumínium szfinx törte fel koponyáikat és falta fel
agyvelejüket és képzeletüket?

Moloch! Magány! Szenny! Utálatosság! Szemétvödrök és elérhetetlen dol­lárok! Gyerekek sikolya a felüljárók alatt! Fiúk zokogása a hadsere­gekben! Öregemberek sírása a parkokban!

Moloch! Moloch! Moloch lidércnyomása! Moloch, a szeretetlen! Szellemi

Moloch! Moloch, az ember kemény bírája!

Moloch, az érthetetlen börtön! Moloch, a halálfejes lélektelen fegyház
és a keservek kongresszusa! Moloch, kinek épületei ítéletek! Mo­loch, a háború hatalmas sziklája! Moloch, a meghülyült kormá­nyok!

Moloch, kinek agya csak gépezet! Moloch, kinek pénz folyik az ereiben!

Moloch, kinek tíz ujja tíz hadsereg! Moloch, kinek melle emberevő
dinamó! Moloch, kinek füle füstölgő temető!

Moloch, kinek szeme ezer megvakult ablak! Moloch, kinek felhőkarcolói
mint végtelen Jehovák állnak a hosszú utcákon! Moloch, kinek gyárai
álmodnak és hörögnek a ködben! Moloch, kinek kéményei és an­tennái megkoronázzák a városokat!

Moloch, kinek szerelme végtelen kő és olaj! Moloch, kinek lelke elektro­mosság és bankok! Moloch, kinek szegénysége a lángelme kísértete!
Moloch, kinek végzete a semlegesnemű hidrogén felhője! Moloch,
kinek neve Ész!

Moloch, kiben magányosan ülök! Moloch, kiben angyalokat álmodok!
Őrült a Molochban! Faszszopó a Molochban! Szeretetlen és férfiatlan
a Molochban!

Moloch, ki korán behatolt a lelkembe! Moloch, kiben testetlen tudat
vagyok! Moloch, ki kiűzött a természetes elragadtatásból! Moloch,
kinek odavetettek! Ébredj a Molochban! Égből kiáradó fény!

Moloch, Moloch! Hipermodern lakások! láthatatlan külvárosok! csontváz­
kincstárak! megvakult fővárosok! démoni ipartelepek! kísérteties
népek! legyőzhetetlen tébolydák! gránit farkak! monstruózus bombák!

Inukszakadtáig emelik a Molochot az égig! Járdák, fák, rádiók, tonnák! a
várost emelik az égig, mely létezik és mindenütt fölénk terül!

Víziók! előjelek! hallucinációk! csodák elragadtatások! elmerülve az Ame­rikai Folyóban!

Álmok! imádatok! megvilágosodások! vallások! az érzékeny hülyeség
egész hajórakománya! Áttörések! a folyón túl! flippek és keresztre
feszítések! elmerülve az áradatban! Magaslatok! Szent Menyegzők!

Kétségbeesések! Tíz év állati sikolyai és öngyilkosságai! Elmék! Új
szerelmek! Őrült nemzedék! le az Idő szikláiról!

Valóságos szent nevetés a folyamban! Mind látták! a vad szemek! a szent ordítások!

Búcsút intettek! Leugrottak a tetőről! a magányba! integet­
ve! felvirágozva! Le a folyamba! az utca közepére!

III

Cari Solomon! Veled vagyok a Sárga Házban
ahol te őrültebb vagy mint én vagyok

veled vagyok a Sárga Házban

ahol különösen érezheted magad

veled vagyok a Sárga Házban

ahol anyám árnyát utánozod

veled vagyok a Sárga Házban

ahol megölted tizenkét titkárodat

veled vagyok a Sárga Házban

ahol nevetsz ezen a láthatatlan nevetnivalón

veled vagyok a Sárga Házban

ahol nagy írók vagyunk ugyanazon a rettenetes írógépen

veled vagyok a Sárga Házban

ahol állapotod válságosra fordult és közölte a rádió

veled vagyok a Sárga Házban

ahol a szellem képességei nem fogadják már be az érzékeny ész

férgeit

veled vagyok a Sárga Házban

ahol az utcai aggszüzek melléből készült teát iszod

veled vagyok a Sárga Házban

ahol ütöd-vered ápolónőidnek a bronxi vén kurváknak a testét

veled vagyok a Sárga Házban

ahol visítozol a kényszerzubbonyban hogy elveszítetted a pokol

aktuális pingpongjátszmáját

veled vagyok a Sárga Házban

ahol püfölöd a kataton zongorát a lélek ártatlan és halhatatlan és
sohasem pusztulhat el istentelen egy felfegyverzett tébolydában

veled vagyok a Sárga Házban

ahol hetvenhét sokk sem téríti vissza lelkedet az űrt keresztező
zarándokútjáról porhüvelyébe

veled vagyok a Sárga Házban

ahol elmebajod doktorait vádolod és héber szocialista forradalmat
tervezel a fasiszta nemzeti Golgota ellen

veled vagyok a Sárga Házban

ahol szét akarod hasítani Long Island mennyboltjait és fel akarod

támasztani eleven emberi Jézusodat az emberfeletti sírból

veled vagyok a Sárga Házban

ahol huszonötezer őrült bajtársad énekli egyszerre az Internacionálé
utolsó szakaszait

veled vagyok a Sárga Házban

ahol ágytakarónk alatt átöleljük az Egyesült Államokat és

összecsó­koljuk az Egyesült Államokat aki egész éjszaka köhög és nem hagy
aludni minket

veled vagyok a Sárga Házban

ahol áramütötten ébredünk a kómából a tetők fölött úszó üvöltésére
önnön lelkünk repülőgépeinek mert eljöttek ők hogy lehajítsák
angyali bombáikat a kórház bevilágítja önmagát a képzelt falak
ledőlnek ó sovány seregek fussatok kifelé ó csillag-flitterű sokkjai
a könyörületnek az örökkévaló háború elérkezett ó győzelem

fe­lejtsd el alsóneműidet szabadok vagyunk

veled vagyok a Sárga Házban

álmaimban egy tengeri utazástól csöpögve jössz Amerikán át a
műúton könnyek közt kunyhóm ajtajáig a Nyugati Éjszakában

LÁBJEGYZET AZ ÜVÖLTÉSHEZ
Orbán Ottó fordítása

Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent!
Szent! Szent! Szent! Szent!

A világ szent! A lélek szent! A bőr szent! Az orr szent! A nyelv és a fasz és a
kéz és a segglyuk is szent!

Minden szent! mindenki szent! mindenhol szent! minden nap az örökké­valóságé! Mindenki angyal!

A bunkó épp olyan szent mint amilyen szentek a szeráfok! az őrült épp

olyan szent amilyen szent vagy te én lelkem!

Az írógép szent a költemény szent a hang szent a hallgatók szentek az

önkívület szent!

Szent Peter szent Allen szent Solomon szent Lucien szent Kerouac szent

Huncke szent Burroughs szent Cassady szent az ismeretlen és kira­bolt és szenvedő koldus szent az utálatos emberi angyal!

Szent az anyám a bolondokházában! Szent a kansasi nagyapák fasza!
Szent a nyögdelő szaxofon! Szent a lüktető apokalipszis! Szent az oltári

dzsesszt játszó bandák marijuana hippi szentek meszkalin pipáik és

dobjaik!

Szent a felhőkarcolók és a kövezet magánya! Szentek az embermilliók­
tól fuldokló kávézók! Szent az utcák alatt titkosan áramló könny­
folyó!

Szent a magára maradt nagyágyú! Szent a középosztály roppant báránya!

Szentek a forradalom őrült pásztorai! Ha baromira csíped Los Ange­lest AZ Los Angeles!

Szent New York Szent San Francisco Szent Peoria és Seattle Szent Párizs

Szent Tanger Szent Moszkva Szent Isztambul!

Szent idő az örökkévalóságban szent öröklét az időben szentek az órák a
térben szent a negyedik dimenzió szent az ötödik Internacionálé
szent az Angyal a Molochban!

Szent a tenger szent a sivatag szent a vasút szent a mozdony szentek a

látomásaink szentek a hallucinációink szentek a csodák szent a

szemgolyó szent a mélység mérhetetlen mélye!

Szent a bűnbocsánat! az irgalom! a könyörületesség! a hit! Szentek! Mi

magunk! testünk! szenvedésünk! a nagylelkűségünk!

Szent a lélek természetfölötti különösképp fénylő okos kedvessége!

1955