Fehér ujjakkal átfont éjszakák.
Már órák óta vágtattam gondolatban, de éreztem a rátálás messzebb van mint maga a végtelen, amire meredtem akkor már órák óta. A pázsit fűszálai csiklandozták a fülem és a hajammal vígan játszadozott a mátrai szellő. A nap búcsúzó tündöklése mélyen a Szent-Anna kápolna csúcsán díszelgő kereszt alá süppedt mintegy billogot nyomva az ezzel égboltra, mintha magát a Istent próbáltam volna megidézni.
Hirtelen kipattant a sétálómagnóm háromszöges gombja, hiszen vége lett az A oldalnak, így a praktikus bakelit készülék béklyójából kiszabadítva a kazettát megfordítottam ismét. Ki tudja már hanyadjára. Nyeltem egyet a házikészítésű rizlingfröccsömből, amely lélekromboló céllal lett a pille amfórába palackozva, majd ismét a fülemre illesztettem a kis szivacsos hangszórókkal illetet hajráfot, és instant lelki súlytalanságba andalítottam magam.
Hirtelen hatalmas visszhangzó dördülés tölötte be üres tudatom, mely a hegyek között késleltetett robajjá erősödött. A következő néhány másodperc a rémület jegyében telt, míg megtaláltam emlékeim között, hogy hol vagyok, és hogy kerültem ide. A feketénél is sötétebb lepel nehezedett az elém táruló panorámára így azt leginkább árnyak martalákává töpörítette.
A szél egyetlen lendülettel csontighatoló orkánná gerjesztette önmagát, és a meginduló langyos csapadék bevonatot képzett valamennyi szabad bőrfelületemen ezzel endoterm játékra kényszerítve engem.
Majd megláttam a tündöklő ujjakat, amint vakító mozdulattal simítják helyükre az emésztő sötétség által bitorolt égitesteket a távolban, ahol még szabadon hagyták a fellegek a kilátást a földfelszínre kényszerülteknek. Az első pánikszerű reakció leküzdésére érkezett lélekjelenlét szerencsére azonban precízen elvégezte kötelességét eloszlatva ezzel a félelem foszlányait, így képes voltam előráncigálni fejemből a dallamot ami tulajdonképpen hetek óta arcot adott akkori napjaimnak. És ott volt nálam kazettán is abban a spirituális pillanatban, így nem is tehettem volna mást, minthogy betöltöttem walkmanembe, és némi tekergetés után az időnként felvillanó csillámos ujjakra olvastam a "macskabölcsőt" teljes erőmből.
A coming out mindösszesen annyi (megint), hogy mindig vannak előttünk olyan pillanatok, amik átáléséért érdemes végigszántani mindennap a trágyát. Nosza, húzd az igát Te paraszt, és figyelj a lábad elé.
Utolsó kommentek