minden napra egy zene

Nem tudom mire vágyhat még az ember fia, ha tagja egy gitár-gitár-dob felállású bandának, és a szó legszorosabb értelmében vett technót játszik. Márpedig az Elektro Guzzi hármasától megtudhattuk volna, ha megkérdezzük őket két héttel ezelőtt. Ahogy elnéztem egyébként, túl sok mindenre nem, legalábbis az alatt az egy óra alatt nem igen akarhattak mást az élettől, mint őrülten jó, energikus technót csinálni. Két gitárral, meg egy dobbal.
Egyébként kissé megijedtem, hogy egy 2004 óta létező ilyen jellegű csapatról korábban nem hallottam, de a 2010-es lemezig nem is igen volt rá alkalmam, annak ellenére sem, hogy végig itt rejtőzködtek a szomszédos Ausztriában. Hogy otthon mennyire működik a zenéjük, azt még mindig nem teszteltem, a koncertig szándékosan, azóta pedig időhiány miatt, de az utóbbi (mármint a koncert) után úgy gondolom túlságosan rossz választás nem lehet. Mert hát sok mindent vártam én a 2012-es évtől, de hogy rögtön januárban olyat mutatnak ebben a műfajban, amivel még nem igazán volt dolgom, azt nem. Hogy milyen is, azt talán a legjobban úgy lehet kifejezni, hogy pontosan az ellenkezője annak, ha valaki egy laptoppal áll ki a színpadra rockot előadni.
Persze van még hova fejlődni, nincs ez még teljesen kiforrva, viszont azt már most látni, hogy egy roppant ígéretes csapattal van dolgunk, az 'adjunk elő elektronikus zenét hangszerekkel' vonalat pedig különösen pártolom, így az Aufgang és Brandt Brauer Frick után mindenképpen itt a helye a srácoknak is. Arról nem is beszélve, hogy osztrákok lévén itt a lehetőség, hogy egy ideig egy olyan zenekar járjon vissza rendszeresen, akik miatt valószínűleg soha nem kell majd szégyenkezned, hogy valaha szeretted őket, például Parov Stelarékkal ellentétben.