Alighanem az év egyik legjobban várt könnyűzenei eseménye Jack White első saját nevén kiadott lemezének megjelenése. Na nem mintha nem lenne elég termékeny Teresa és Gorman Gills tizedik gyermeke. Sőt én az utóbbi időben már el is vesztettem a fonalat, hogy épp kivel/kikkel vesz fel közös dalt a White Stripes-szal végérvényesen rockikon státuszba emelkedett White. De a szólólemez hírének hallatán eszembe jutott egy homályos emlékkép, vagy nem is emlékkép, inkább egy anno megválaszolatlanul maradt kérdés: vajon Jack White tényleg szájon csókolja azt az öreg country-lady-t ebben a klipben? És ha igen, miért?
Akkoriban, youtube híján, éjjel a német zenetévéken kellett vadászni a hasonló finomságokat, így aztán ha életemben kétszer láttam ezt a videót. De most szerencsére újra megtaláltam, és nem is kellett csalódnom, mert arra azért emlékeztem, hogy a dal nagyon tetszett, de sem a szám keletkezésének történetéről, sem erről az öreg hölgyről nem tudtam semmit, arról nem is beszélve, hogy arra meg ötletem sem volt, hogy egyáltalán mit keresnek ők egy közös klipben.
Azóta persze megtudtam, hogy Loretta Lynn sem akárki, és hogy ez a különleges együttműködés, a nála laza 40 évvel fiatalabb White-tal, a legendás country énekesnő szempontjából jelentős siker volt. Ráadásul így (velem együtt) egy teljesen új generációhoz is eljutott az énekesnő hangja. Persze nem jöhetett volna létre ez az egészen egyedülálló felállás, ha maga White nem rajongana szívből Lynn-ért. Így aztán az az ominózus szájra puszi egészen átértékelődött bennem, és azt mondom, ez a legvagányabb módja a tisztelgésnek egy bálványozott előadóval szemben. Csókot minden dögös rocknagyinak!
Utolsó kommentek