lassan itt az idő, biciklit elő, szenvedd el magad a dunaplázán is túlig, ott kezdődik a tavasz, és az a bicikliút, amelyik elmegy egészen szobig; de te legalább vácig juss el, nem olyan nehéz, csak végig balra nézz, ott a duna, az bizony kurvaszép, vácon egyél egy fagyit, szegény március tizenöt tér, lekésted pár nappal, semmi baj, a fagyi viszont szinte biztosan jó, aztán tovább, de már óvatosabban tekerj, épp most gurulsz át a gyerekkoromon, elhagyod a várost, hülye bicikli út, bujkál előled, néha alig lehet megtalálni, de te ügyes vagy, még ha fáradt is talán; ne légy városi puhány, tovább, fel a dombra, az ott a nyulas, ahol egy büdös nyúl nem volt soha, viszont a nagyapám itt csókolta meg először a nagyanyámat, és ebből egy csomó bonyodalom lett aztán, többek között én, és ez a poszt; te meg onnan tudod, hogy pont ott vagy, ahol lenned kell, hogy ha rossz irányba nézel - jobbra - akkor a dunai cementgyár büdös kéményeit látod, és a naszály hegyet, ami olyan kopasz már, mintha a marsra készülne, baloldalt viszont jött veled a duna, épp kanyarog, ezért hívják ezt a részt dunakanyarnak, és nem sok idő már, de legalább jó sok lejtő, hogy megérkezel verőcére, ott megint elveszik majd a bicikli út, ne törődj vele, buta jószág az, maga se tudja mit akar, te csak menj, amíg meg nem látod egy öreg rádiók kiállításra csábító öreg rádiót: valószínűleg zene is szól majd, talán karády, vagy valami ilyesmi, ha bemész, és megnézed, egy öregbácsit is találsz, akinek rádiókról és rádiókból szól az élete, és ha jól figyelsz, még a kikapcsolt készülékekből is hallhatod a múló időt; az aztán szép zene, a fene essen bele, megérkeztél már, de azért még menj át az úton, ott a művelődési ház, persze te elég művelt vagy ahhoz, hogy elolvasd a kapun is a táblát: forrás, irodalmi kávézó és könyvesbolt: na, itt hallottam én a bajdázót először.
és itt megállnak a szavak, nincs tovább.
(pedig azt még el kellene mondani, hogy nem tudtam igazából választani, a lekapcsolom a villanyt szövege és ennek a lassan zsibbasztó pszihadéliája közül, mert abban van az a mondat, hogy
'(...) de kiszületni a világból, az a szép / elhagyni a csónakot a tengerért',
amitől megáll a kéz és a gondolat, és hogy akaratlanul is úgy hallom a szöveget, hogy engem úgy veszel körül / ahogy anyám hegedül, és nem egyedül, és ez az anyám hegedül, ez nekem megint valami olyasmi, ami ott van a dombon, a dunaparton, a naszály hegyen, és egész nógrád megyében, meg egyébként is, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora kincs a bajdázó, és nem csak a hülye 'ők a magyar wowen hand' hasonlat miatt, de ha valakinek ez kell, hogy letöltse, és meghallgassa az albumukat, ám legyen)
Utolsó kommentek