A vizsgaidőszak sem a legalkalmasabb arra, hogy az igényeimnek megfelelő zenemennyiséget fogyasszam; sajnos azok közé tartozom, akik képtelenek egy mondatot is megjegyezni zene mellett. Szerencsére annyi eszem azért volt, hogy legalább filmekről tanuljak, így ez a rajongásom le van tudva, arról nem beszélve, hogy azért nem a mozi az utolsó hely, ahova az ember jó zenéért megy (de ez ugye nem újdonság).
Szóval miközben ismerkedtem a giallóval, rögtön belefutottam a Goblin nevű zenekar őrületesen jó zenéjébe, amitől még az én kedvem is megjönne a legbizarrabb gyilkossági ügy felgöngyölítéséhez is. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a szintitéma erősebb-e, vagy a dobok, melyet az egyik komment jellemez le a legtalálóbban: "this song represents the benchmark on how drums should sound." (Kíváncsi vagyok hatással volt-e ez a dal Carpenter Halloween-jára; ez a videó mindenesetre azt bizonyítja, hogy a Goblin zenéjére is remekül gyilkolt volna Michael Myers.)
Goblin - Profondo Rosso
2012.06.16. 09:00 - gyurmapok
Címkék: filmzene olasz rock 70es évek progresszív rock Goblin
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr904591459
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek