ebben a csúnyaszó melegben ahhoz hogy megőrizzük a józan eszünket - nem tudom mi kell. víz, mindenképpen, mondjuk egy zsebre dugható medence, amit az ember csak elővesz az utca közepén, belefejel, megszárad és megy tovább. már ebből is látszik, hogy az én józan eszem, ha volt is valamikor, nyaralni ment, ahogy azt ilyenkor illik; a józanság egy bizonyos hőmérsékleten megfő, és elpárolog, azt hiszem a finnek leginkább ezért találták ki a vodkát és a szaunát.
ha viszont nem szempont a józanság, és már csak puszta vagányságból se az ilyenkor túl populáris vízpartozást választanád, az egyik alternatív megoldás a sok közül, hogy panelodúdban, a redőnyöket tökig magadra húzva, több liter limonádé biztató társaságában nekiállsz megnézni david lynch teljes munkásságát.
ilyen melegben elképesztően perverz élmény, még akkor is, ha esetleg már csípőből meg tudod mondani, hány fánkot evett összesen mr copper. az úriember - cooper és lynch is - volt már egyzene, most viszont kisétálunk a normann (!) fenyők hűsítő rejtelmeiből, és kikocsikázunk mulhollandba, amire azt szokták mondani, hogy a lost highway feminim párja; és tényleg.
itt és most, pusztán a hangzó anyaggal foglalkozva találhatunk egy szemtelenül fülbemászó darabot, amivel kapcsolatban több izgalmas kvízt is játszhatnánk, ha ilyen hülyeségekre lenne bárkinek kedve ebben a kellemes időben; például hogy ki tud több számot mondani, amiben hangmintaként, vagy puszta nyúlásként használták ezt a dallamot, amit ha csak pár másodpercre hall is az ember, már az istennek se tudja kiverni a fejéből, ilyen szempontból egy akkora sláger, hogy ihaj (a tinglitangli giccses szerelmes - limonádé sláger kategóriában tanítani kellene, és akkor talán az egyszál bikinis balatoni nyarak is máshogy szólnának). szakállas zenebuzik pedig utána guglizhatnának, hogy mikori ennek a számnak az eredetije, (segítek: 1932!!) és hogy mennyi változáson és előadáson jutott keresztül, míg eljutott többek között ide, az egyzenére:
rossz szokásomra nem hat a meleg, megint jön a második egy; de ha már úgyis azt dúdolgatjuk hogy pam papam, parapaparapa pa pam papam, akkor ne maradjunk már le erről se:
(bizonyos totom követte ezt el, egy kuravajó - és a maga módján főleg pervez - david lynch mashup (!!) válogatáson találjuk meg, tök ingyen, aminek már a címe is zseniális: mashed in plastic! az életmű és a limonádék elfogyasztása után ez az album a tökéletes desszert)
Utolsó kommentek