emlékszünk még az emlékezetre? én gyakran annyira elfelejtem elfelejteni, hogy aztán azon kapom magam, hogy egészen igaznak érzem az olyan mondatokat, mint hogy nincs is jelen, csak múlt álöltözetben.
az hagyján, ez a vers - mert persze a végén mindig minden egy vers - tovább is van, asszondja:
soha nem gyógyul be a régi seb. azt szeretem, akit mindig szerettem.
az ember reménykedik, hogy az effajta rímek csak rímelnek. ez csak egy vers, tudod.
nagy baromság lenne, ha.
de ha nem felejtem az emlékezetem, azt látom, hogy már eltelt pár év, most épp ott ül álöltözetben, a sønderborgi egyetem előtt, és eteti a sirályokat. álöltözetben, mert egészen olyan, mintha nem ő lenne, hanem bárki más, csak a haja zubog ki a sapka alól, árulkodóan: hosszú, elképesztően hosszú haja van, mint az évek, amik egybefolynak, ahogy az ember igyekszik átfelejteni őket, és sodorja a szél. filozófiát tanul, a marha, na például ezért sem szabad hinni sosem az emlékezetünknek, nem egy életképes fajta.
igazából csak egy kínosan erőltetett szóvicc miatt hoztam őt ide ma újra, ez a szóvicc pedig egy sármos, tökös fiú képében közeledik felé, aki, mint a legtöbb dán csávó, baromi jól öltözött, naprakész figura, enyhén bárdolatlan modorral; a dánoknál már az első randi után ágyba szokás bújni, így arrafelé biztosra kell menni.
vil du hisse meg opp, lille pige? búgja a srác, amit mi úgy mondanánk a pirospaprika nyelvén, hogy szevasz kislány, felmelegítenél?
ne csodálkozzunk, ha a válasz csak magyarul jön ki, elvégre mégiscsak az én emlékezetem:
melegítse magát nietzsche!
na és akkor erről egy zene.
lányok, izlandiak, ikrek, és énekelnek, ha emlékszünk még rá (nyugi, nem kezdem újra) előző vasárnap ígérgettem őket, egyikük a samaris pacsirtája, a másikuk pedig neki az iker testvére, gondolnád e. angolul énekelnek, főleg akusztikus - aranyos, afféle bölcsész folk dalokat, viszonyítási pontként mondjuk a juno filmzenéjén is megtalálható the moldy peachest lehetne elsőként mondani (bár ott egy fiú - lány a felállás, de a két dal nagyon hasonlít egymáshoz, tessék csak meghallgatni egymás után őket), vagy a kis kedvencemet, a russian redet, csak az ártatlanság, meg az egyszerűség miatt, a hangjuk egy picit még a soap & skin-t is eszembe juttatja, regina spektort pedig nagyon, de akár még a cocoroise is ér, csak ők sokkal érettebbek, és jóval merészebb a fantáziájuk, bár a pascal pinonból is lehet még bármi. egymillió ilyen van, szép lányok szépen énekelnek, nagy kedvencem például a magyar megfelelőjük, a kemény lányokból álló kisszínes duó, az efféle zenékre mindig lesz igény, és ebben a megállapításban speciel nagy kevés cinizmus van csak eldugva, tőlem szokatlanul. most nézd meg, hát lehet őket nem szeretni?:
januárban jön majd a második nagylemezük, az első mellett még két ep-vel jelentkeztek, mindegyik egyenletes minőségű, könnyen szerethető, meleg dalokból áll, ha egy pascal pinon számot megszeretsz, megszereted az összeset, és fordítva. az a morr music egyengeti őket, akiknek már annyi jó (és nem csak izlandi!) zenét köszönhetünk, jó párról volt is már szó itt a blogon (pl: amiina, lali puna, sóley). már egy kvázi slágerük is van, csak hogy örülhessenek, akiket kiborít a többzene, itt van az is:
ilyesmi videókat nézve az ember hajlamos elfelejteni (!), hogy az élet nem egy leány álom; pedig nagyon kár érte, el tudom képzelni, milyen szépeket álmodhatnak az efféle lányok, elég baj, hogy kimaradok belőlük.
de ha már így alakult, legalább annak kéne örülni, hogy lehet rájuk emlékezni, ha meg ez se megy, még mindig ott van vigaszágon nietzsche.
Utolsó kommentek