minden napra egy zene

megint tölcsért csinálok a kezemből, de most szerdát a vasárnapból, ráadásul visszafele. ha legutóbb nils frahmról írtam, hát most ólafurról, ha legutóbb azt írtam, hogy sajnos nagyobb igény van a parasztvakítós koncertekre, mint a tényleg élőzenés, improvizatívabb zenékre,…

a szavak ablakok vagy falak. részemről ma még biztosan ablakok, ablakban alszom, ablakban ébredek, ablakból zenélek: imádom ezt a képet az amiináékról, úgy néznek ki, mintha tizenhároméves kislányok lennének, akiket az ember legszívesebben hazavinne, megfürdetne mint valami kis…

Hát az ötvenedik születésnap alkalmából megjelent végül egy új Rolling Stones szám, ami nagy dolog valljuk meg! Még akkor is, ha a Doom and Gloom simán elmehetne mondjuk a már több mint 40 éves Sticky Fingers egyik töltelékszámának is - és ezt még én sem tudom eldönteni, hogy…

Hát akkor beállok a sorba - mert emellett a zenekar mellett nem lehet elmenni posztolás és teljes rajongás nélkül. Legalábbis nekem nem sikerült. A csoda akkor történik, amikor nem is számít rá az ember: nem tudom, hogy mikor adtam fel azt a reményemet, hogy még valaha ilyen jó…

Ez katartikus volt! (nem találtam még videót, de mihelyst lelek idebiggyesztem...és azt is tudom, hogy minden napra egy zene, de ez most tényleg nem megy nekem ezek után.) hé-kás!

Íme; kedves cimboráim zenekara; a LostAgain.. Róluk úgyis csak szuperletívuszokban tudnék írni, inkább beszéljen a zene magáért :  <a href="http://lostagain.bandcamp.com/track/attraction-of-the-moon">Attraction of the Moon by LostAgain..</a> Naugye, nem csak én…

a hétfő az még mindig egy külön műfaj az életemben, így az egyik legperverzebb zenekart hoztam ide, természetesen még mindig izlandról*. már eleve ez az afró beütésű, elálló fogú, amerikai tini kinézetű frontfickó is elég zavarba ejtő, a többi töketlen gimnazista…