minden napra egy zene

Nem titok, a zene mellett van egy másik kattanásom is, ezek pedig a könyvek. Itt az év vége, és valami listát kéne írnom, hogy az év lemezei, meg az év számai, meg az év koncertje, de valahogy nem sikerül. A könyves listám bezzeg két perc alatt megcsináltam. Úgyhogy most egy…

Gondolom most már mindenkit a hányinger kerülget egy újabb év végi lista láttán, úgyhogy innentől kerülném is a lista szót. Cseppet sem hangzik vonzóbban, de nevezzük ezt az egészet az én szubjektív kétezer-tizenkettőmnek, már ami az idei (vagy nem annyira idei) zenéket illeti.…

a mai bejegyzés ugyanúgy tartalmazza a nálam sajnos gyakran előforduló szenvelgéseket, irodalmi idézeteket, szívszaggató kifakadásokat, azonban hogy izgalmasabb legyen a dolog, ezt most speciel a videóból kell kilátni. mert hogy ez a videó minimum egy vers. de inkább több. meg nekem…

mindenki rohan, semmire sincs idő, az asztal tálalva, gyertek kajálni. a lakásban 40 fok, mert nagyi fázik, még  mindig fázik persze, érszűkülete van, hogy a picsába ne fázna. mindenki eszik meg iszik, mintha ez lenne az egyetlen dolog, amit együtt…

De ez persze csak egy szar vicc. Valójában The Deep a mai előadó neve, a dal címe pedig It's all a part of me. Semmi köze Elton John-hoz, cserébe viszont kurva jó. Nem is szoktam (már) ilyen jó zenéket posztolni, ami amúgy igen szomorú dolog. Úgyhogy különösen ajánlom a dalt…

 A karácsony egyik velejárója az, hogy sok bejglit és egyéb ételféleséget tömünk magunkba. Ennek ledolgozásában sokat segíthet a kardió edzés, amihez ez a kedves kis dalocska adja a szükséges ütemet.

hát ehhez azon kívül, hogy mekkora, csak annyit még, hogy jöhetnek alá a linkek (aki tud) olyan rock számról, amiben a lentinél zseniálisabban használják a xilofont.

Akárhányszor szóba került a világvége téma, meg hogy mit csinálnék ha x idő lenne már csak vissza, az sosem maradt ki, hogy elindítanám a Strings of Life-ot. Ennek ellenére valahogy nem akaródzott pénteken beállni ezzel a sorba, még úgysem, hogy a kezdetek óta vártam, hogy…

Az idén kilencven éves szarumán nyomja a beigli-guba kombó mellé a meghittséget, az esti jézuskaváráshoz. Csillagszórókkal, tűlevelekkel vigyázni!

a vonatablakban fekete fehér filmek suhannak, az egyiken ott vagyok én is, ahogy épp a pályaudvaron állok, de már csak integetek, nem kapaszkodok. meg persze írok, én így sírok: 'úgy nem maradhatsz, ahogy a szél a hóba belerajzolt' rajzolom a hóra, és megvárom, amíg sár lesz az…