A nagyon hippiből Damjanich János amerikai reinkarnációjává alakult Iron & Wine példaképe nem is lehetne más, mint a zseniális és sajnálatosan tragikus sorsú Nick Drake. Persze epigonságról szó sincs, de szakállas barátunk, akit természetesen nem ilyen fura névvel anyakönyveztek (a keresztségben még Samuel Beamként hivatkoztak rá) csak a világ második leghalkabb hangú énekesének posztjára pályázhat (ez A világ második legjobb gitárosa után nem is olyan rossz címke), arra viszont joggal. Szívtájékba markoló dalait már mi, vagyis aki nincs kolléga is megidézte. Most következzen Iron & Wine-tól egy vidámabb szerzemény, no persze senki ne számítson valami hejehujára, egy kicsit dínom, mégis inkább dánom, viszon hihetetlenül ízletes, már ha egy zeneszámra aggathatunk ilyen jelzőt, és miért is ne?
Utolsó kommentek