minden napra egy zene

Legutóbbi bejegyzésemben egy lehetséges házi koncert lehetőségét vizualizáltam képzeletemben. Ezzel feltehetőleg nem voltam egyedül, mert látszólag gombaszám szaporodik a letisztult környezetben csak a zenére koncentráló kisvállakozások/rövidfilmek száma. Erről bővebben egyik…

Max Richterről  már volt szó itt a blogon, nekem személy szerint az egyik kedvenc posztom volt apróbetűsrésztől, na nem csak a zene, hanem inkább a személyessége miatt. Azt hiszem, ő még nem is látta ezt a videót, amit igaz, hogy nem a Song-nak csináltak, de igencsak megidézi azt…

úgy terveztem, hogy pont a költészet napján megpróbáltam kihagyni a szavakat, de már most vesztésre állok. mert nem feltétlen ez a kedvenc vers feldolgozásom, amit majd mindjárt, csak előtte bevonulnak a győztes szavak; és nagyon sokat vacilláltam hogy amit igen, azt miért nem,…

A hétvége már a spájzban van, az alábbi play gomb lenyomásával pedig máris sokat tehetsz azért, hogy a hátralévő munka, és úgy általában a nap kellemesebben teljen. Taylor édesapja az a Bobby McFerrin, akinek például a  „Don’t Worry, Be Happy” –t is köszönhetjük. (Ez…

Mekkora faszaság már ez! Jókora. (és még a konstans splitscreen sem zavar) Srácok, ha élőben is lehet hallani ezeket a kiborgokat is csípőből bólogatásra ösztökélő produktumokat, kérlek szóljatok! Emelem szkafanderem! (fotó: fb)    

  Történetünk egy tavaszi, ingujjban még kicsit csípős, de amúgy még kellemes délutánnak ígérkező napon indul, valahol Szentendre turisztikailag kevésbé hypeolt lankás utcáinak egyikén. A fő attrakciót számunkra - természetesen a környék bájainak felfedezése mellett - a…

Barrio Lindo abszolút frissességet hozott egyenesen Argentínából, a szó szoros értelmében. Egyrészt a holdkör társaság épp most dobta ki pár napja a különféle dél-amerikai népzenék által ihletett, az Andok erdeiben található érintetlen szent forrásokról elnevezett Menoko…

Mivel a blogon nem politizálunk és már jóval korábban ikszeltünk is, most nem mondom, hogy itt az idő. Pláne, a Tiloson ellőtték ezt is és különben is viráglelkűek vagyunk, nem, tehát mindenki cselekedjen saját belátása szerint, meg amúgy is. Szóval, ha már úgy sincs…

A szentpétervári pszicheledikus- és stoner rock kombóban utazó különítmény nevével először kb. két éve, a Szóda piszoárja feletti csempék egyikén találkoztam -egy igen szépen megrajzolt, izgalmas színvilágban úszó- matricának köszönhetően (amit most ide akartam szúrni,…

Soha nem tagadtam: engem könnyen le lehet kenyerezni cukisággal. Na nem a csillámpóni-cukiságra gondolok: nálam a cukiságnak van egy bevált receptje, amit a Lullatone nevű zenekar tökéletesen eltalált: Hozzávalók: - egy pohár bohókás szerelmespár - egy csipet baba -…