minden napra egy zene

 Még most, év végén sem késő javítani a mozgáskultúránkon, hogy szilveszterkor a legjobb formánkat hozzuk. Hathatós segítségért nem is kell messzire mennetek, elég figyelő tekinteteteket az alábbi videóra vetnetek. 

"Álomba ringat a maszturbáció, hasamon megszárad egy generáció."

                                                                                Bence "Kurzív" Rajnik

Mivel nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a két ünnep közének első napján posztolhatok, én vagyok az a szerencsés, akinek már nem kötelező szóba hoznia a karácsonyt, ha aktuális akar lenni. Az aktualitás legyen inkább az, hogy néhány napja egyébként már rövidülnek az éjszakák, s ezzel párhuzamosan a sokakat depresszió közeli állapotba rántó korai sötétlésnek is kisvártatva búcsút lehet mondani. Jó, lassan-lassan történik majd mindez, de hogy mást ne mondjak, körmeink már a körömvágás pillanatában is folyamatosan növekednek, mégis elégedetten szemléljük őket a művelet végeztével, nem tudván, hogy át lettünk verve. Szóval csak türelem!

  A Soft Boys pedig egy igen érdekes banda, sokan nem tudják (tán ők maguk sem), hogy egész komoly hatással bírtak az alternatív zenélésre. Amíg javában zúgott a punk éra, ők ilyeneket csináltak:

(nálam abszolút favorit az utóbbi időben)

December végén soha nem szűkölködünk ragadós coming outokban, vagy mézes-mázas takeawayekben akármerre is kalandozik el a kezünk a távszabályzón mindig remek példák sora tárul elénk, hogyan tehetjük jobbá a saját életünk, vagy akár az egész világot.
 

Ez a 32. karácsonyomon sem történt másként, azonban akárhogy is próbáltam elhesegetni a gondolatot, a lelkem mélyén tudtam, hogy egy konkrét műsort keresek a 24-i csúcsszuperprémiumbónuszmegapremierrek keretében. Méghozzá azt, amire dekádokon keresztül betegre zabáltam magam olyan édességekkel, amikre ha most ránézek, már attól hízok 15 kilót. Azonban a csalódottságom a rátalálás reményét gyorsan fügvénybe ragadta megjelenítve a fordított arányosság jellemzőit azon: Idén az nincs műsoron.

Így kiderült, hogy szomorú karácsony az idei...

Hosszú évek után nem eleveníthettük föl Kevin McCallister történetét egyik kereskedelmi csatornán sem szenteste, és ez bazmeg egy rohadt szemétség. Én nem szóltam egy szót sem a válság miatt, hogy emelik a benzin árát, meg az áfát megint, de hogy ne láthassam Harry és Marv szétgyörtört fejét a Jézuska szülinapján az felháborító.

Azoknak akiknek szintén hiányérzetük maradt ezen az ünnepen, nekünk be kell érnünk a következő auditív pótló hatással, és azzal, hogy már csak 364 napot kell aludnunk a következő lehetőségig.

És itt van persze mindenki kedvenc betéte is  a filmopuszból.

annál, hogy karácsonykor annyira konkrét karácsonyi dalt ajánlasz, mint például a csendes éj, már csak az a cikkibb, ha egyedül karácsonyozol.

egyedül karácsonyozni az mindig egy kis szép, feldíszített, gyantaszagú halál. ilyenkor mindig arra gondolok; lehet e egyáltalán egyedül szeretni? vagy abban is az a poén, azért ünnepeljük, kapaszkodjuk, akarjuk ennyire, mert ez a hülye ige, hogy szeretés, ez ragozza szét a legkönnyebben az egyes szám egyes személyt? (az egó és a maszturbálás most nem ér!) mert a szeretet összekapcsol minket, írná erre coelho, ha nem épp valamelyik fa alatt ülne, de hál istennek, boldogot neki is, ezúton is.

nade, zene! elvileg azért gyűltünk itt össze. szépen becsomagolva, kis masnival a zene, egyzenés matrica rajta, de előtte még sztorizok egy picit, öreg nagypapa vagyok, mutató ujjam a levegőbe.

mert tavaly azt írtam, amikor ezt a számot hallgattam, ugyanezen a napon, ugyanígy, hogy: csak jövőre ne ilyen legyen.

egész évben megvolt az esély, hogy ma ne ezt hallgassam; bezárulnak az ajtók tőle, végig megy a láncon, és megkeresi bennem a kiégett pontokat, mint valami karácsonyi égőn. egész évben amikor ezt hallgattam, arra gondoltam, hogy vajon mi lesz karácsonykor; az esély megvolt hogy ne ez legyen. majd jövőre!

hinnéd-e? az a jövőre most van. na de majd a másik jövőre!

addig is, némi felesleges szóhalmaz, ajándék gyanánt arról, hogy ez a lisa hannigan, ez egy micsoda nő, és egyébként is, ha nem lennék öreg nagypapa, valószínűleg szerelmes lennék bele, így viszont csak szegény damient sajnálom, nehéz lehet túlélni, hogy élni kell nélküle. ez a szöveg egyébként felületesen hallgatva maga a Tökéletes Depresszió, vagy ha szofisztikáltabban nézed, a szeretés egy kevésbé népszerű oldala; csillagszórók és mennyből jövő angyalok helyett majdnem két perc totális orsóvá gömbölyödés, nincs is jobb móka karácsonyra. még jó, hogy néha a szomorúság is szexi. pedig idén is megvolt az esély persze, hogy karácsonykor ne ez legyen, ez hogy

i found some hate for you, just for show - azért az ilyen mondatoktól igenis meg kellene állnia a világnak, és rágyújtani egy cigire.

nade, majd jövőre!
márha nem lesz vége a világnak.

addig is, itt szeded le.
tulajdonképpen meg valahol minden este szent.

boldog, békés, áldott, nyugodalmas... 

Karácsonyi képeslapotok érkezett!

A türelem rózsát terem...

Így az ünnepek közeledtével azt hiszem nem kell különösebben magyarázkodnom amiatt, hogy miért épp ezt a sok sült hússal, friss gyümölccsel, pezsgővel, szivarral, és még több sült hússal megterhelt videót választottam ezúttal. Felfedezhetők lesznek még egyéb (nem gasztronómiai jellegű) nyalánkságok is, de a többi már legyen meglepetés.

A hedonista lakoma témáját (mint elrettentő példát) persze már sokszor és sokan feldolgozták mozgóképen, elég ha csak Ferreri A nagy zabálás-ára, vagy Greenaway  A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjére gondolunk. Kicsit más kontextusban, de hasonló képi világú még az UNKLE és Nick Cave idei közös produkciójának klipje is. Ha viszont pont az étvágyunkat szeretnénk felébreszteni az ünnepi menü előtt, sokunk előtt képzeletben alighanem Latinovits jelenik meg, ahogy Szindbád szerepében a filmtörténet leggusztusosabb ebédjét fogyasztja el.

A klip alatt szóló zene (hogy erről is szó essen végre) pedig egy egészen egyedülálló kollaboráció eredménye. A legendás Ninja Tune kiadó kötelékébe tartozó előadó, Emika és a komolyzene illetve jazz határait az elektronikus zene eszközeivel kiszélesítő Brandt Brauer Frick kollektíva közös munkája ez a dal. Maga a szám egyébként egy e-mail címért cserébe jelenleg ingyen letölthető Emika honlapjáról. Sőt, aki szereti az élő előadásokat megörökítő videókat (én pl. igen), annak igazi csemege lesz ez a klip is, ahol belga értelmiségiek meghatott tekinteteinek össztüzében prezentálja a művésznő és a soktagú zenekar a Pretend-et. A Pretend eredeti verziója egyébként Emika lenyűgöző debütáló nagylemezén is meghallgatható, érdemes vele megismerkedni, ráadásul jövőre a produkció Budapesten is meghallgatható lesz élőben, az A38-on. Igaz oda csak egyedül érkezik, de a hírek szerint így is kötelező programnak ígérkezik ez a jövő februári fellépés.

Szóval akkor jöjjön a lakoma, jó étvágyat!

Ha engem kérdeztek, - az általam látott legtöbb véleménnyel szemben - mindenképpen jól jártok Woody Allennel, amennyiben egy kellemes időutazásra vágytok. Ha viszont nem kimondottan Párizs a cél, illetve nem pont az a közeg, mint amit az a másfél óra kínál, erősen javaslom, hogy adjatok egy esélyt James Kirby idei albumának.
Az évszám stimmel, hiszen emberünk a '20-as és '30-as évek lemezeit porolta le, javarészt filmzenéket, a lemezpattogás teremtette atmoszférában pedig megkapunk mindent, amiért néhanapján belevágyunk azokba a titokzatos időkbe. Legyen szó céltalan éjszakai sétáról a ködös belvárosban; egy trombitásról a bárban, akit hallva nehéz elhinni, hogy ehhez csak egy száj kell meg az a hangszer; úgy nézni az esőt egy kávézóból, mintha a jövőnk lenne benne;vagy fülledt nyári éjszakán csókolózni üres kapualjban.
Aztán mondhatjuk azt is, hogy az érdem a múlté, de valakinek elő kellett szednie egy csokorba ezeket a mintákat, mert hát maguktól nem kísértenének. (Mellesleg ha már itt tartunk, a The Caretaker projektet Kubrick - általunk is joggal magasztalt - filmje inspirálta, méghozzá ez a jelenet. Ez azért sok mindent megmagyaráz, mielőtt nekilátnánk egy-egy megjelenésének.)
Végül pedig, akinek megjött a kedve, itt lehet elámulni, mivel valaki feltöltötte egyben ezt, az idei év egyik legszebb címével rendelkező anyagát: An Empty Bliss Beyond This World.