Amilyen múlt hetet farigcsáltam magamnak Sztalkerrel meg dadaista, szürrealista álomvilágokkal megspékelve, már-már azt kívánnám, hogy valami rángasson vissza a szögletes, munkás mindennapokba - de hát ilyet mégse kíván az ember.
Ilyenkor jönnek jól az efféle süvölvényes, keleties hangulatú, de azért mégis északi pszichedéliák, amik a szürkület helyett nekem kedves helyekre tessékelnek hirtelenjében, s így folytathatom az utazást az arra érdemesek koponyái körül.
Álmomban Isztambulban jártam a Boszporusz partján, ennek örömére készítettem török kávét, amit tudvalevőleg nagy türelemmel kell elkészíteni és fogyasztani is, nem szabad elkapkodni, különben csupa zacc kerül a szádba, fujj. A török hangulat fokozásaképp szóljon egy kis modern török muzsika, a Baba Zula.
A zenekar egy filmzene kedvéért állt össze még 1996-ban, de sikeresebbnek bizonyultak, mint gondolták volna és azóta is zenélnek kisebb nagyobb énekes-cserével, a legnagyobb fordulat, hogy az erasmusról ismert török barátnőm lett a legújabb énekesnőjük. A zenéjük pikantériája, hogy a tradicionális török dallamvilágot dub-os, pszichedelikus elemekkel varázsolják el, megőrizve a hagyományos zenei gyökereket a keleti hangszerekkel – sazzal, darbukával, kanalakkal –, és mégis valamiféle modern hangzást alkotva, amit ők Oriental Dub-nak neveznek.
Na, most már leszállt a zacc, lehet inni a kávét.
mindenek előtt az egyik zene, természetesen rólad:
aztán egy kis emlékeztető, hogy miként jutottunk idáig, legalábbis szorokin szeirnt:
's akkor megláttam én a szívemmel az emberiség történelmét. hangok sokmilliós raja vett körül: ágyak milliói nyikorogtak, kéjes nyögések hallatszottak, sperma lövellt hüvelyek millióiba, a petesejtek megtermékenyültek, az anyáknak pocakjuk nőtt, magzat fejlődött bennük, szülő nők kiáltásai harsantak, véres újszülöttek nyomultak a világra, és erőtlenül felsírtak, lemosták őket, a köldökzsinórokat elvágták, a jövevényeket bepólyázták, mellre tették, ők mohón szopták az anyatejet, növekedésnek indultak, másztak, felültek, felálltak, jártak, kinyúltak a játékért, megszólaltak, iskolába mentek táskával és virággal, majd elkezdtek betűket írni a papírra, könyveket olvasni, elsajátítani az élet szabályait, nekiálltak szeretni és gyűlölni, játszani és énekelni, lelkesedni és gúnyolódni, kínozni és isteníteni, reménykedni és csalódni, később ölelkeztek és véresre verték a másikat, árulásra vetemedtek, és feláldozták magukat, befejezték az iskolát, felnőtté váltak, munkába álltak, pénzt kerestek, szerelmesek lettek, összeölelkeztek, bedőltek az ágyba, végrehajtottak milliónyi nemi aktust, megfogantak, csecsemőket szültek, megöregedtek és meghaltak.
s akkor azt láttam én: sokezres hadseregek vonulnak egymás ellen dobpergés közepette, kezükben a gyilkolás remekbe szabott eszközei, puskák ropognak és ágyuk dörögnek, forró ólomdarabok süvítenek, szétloccsannak agyvelők, kifolynak szemek, leszakadnak végtagok, sebesültek ordítanak és nyögnek, diadalüvöltésben törnek ki a győztesek, azok, kiknek jobban sikerült gyilkolniuk, majd egyik ember uralkodik a másik fölött, s következtek rettenetes megaláztatások, megjátszott hajbókolás, más akaratának kíméletlen elnyomása, túlzsúfolt börtönök, bestiális kínzások, emberek elevenen megnyúzása, lassú tűzön megégetése, példát statuáló kivégzések a tömeg helyeslő bömbölése mellett, rabszolgavásárok és gyárakban dolgozó asszonyok, akik az emberek megsemmisítésének tökéletes fegyverét állítják elő, utcán kiszenvedő koldusok, éhségtől felpüffedt gyermekek.
s akkor azt láttam én: magatehetetlen aggok saját ágyukban meghalnak, fiatalok folyóba fulladnak, tűzvészben bennégnek, rettenetes betegségektől görcsökben fetrengenek, elméjük megzavarodik, és asszonyok szerelmi bánatukban elemésztik magukat, szülésbe halnak bele, meg hogy csecsemők halva születnek.
s akkor azt láttam én: rablók pénzért gyilkolnak, erőszaktevők késsel kényszerítenek nőket, hogy széttárják lábukat, szélhámosok fortélyosan kifosztják felebarátaikat, hazudozás lángelméi művészi fokra emelik az ámítást, intrikus méregkeverők s hóhérok munkájuk végeztével teljes lelki nyugalommal költik el ebédjüket, inkvizítorok embereket máglyára küldenek az üdvözülés nevében, s tömeggyilkosságok sorozatát hajtják végre, mert az áldozatok egy másik nemzet tagjai.
s azt láttam én: emberek komplikált zárakkal elreteszelik házaikat, nehogy mások bejussanak.
s azt láttam én: vadászok merő kedvtelésből ölnek állatokat, rafinált ételek készülnek állatok, halak és madarak tetemeiből, emberi szájak véres húsdarabokat nyelnek el, s láttam farmokat, ahol azért tenyésztenek állatokat, hogy lenyúzzák az irhát róluk, s abból tetszetős ruhák készülnek az embereknek, s láttam a nőket, kik ily ruhákban illegetik magukat, elámítva a férfiakat.
s azt láttam én: féreg dögöt rág, bogár férget fal, madár felcsípi a bogarat, görény lerágja a madár fejét, sas karmaival szaggatja a görényt, hiúz elfogja a sast, farkasok széttépik a hiúzt, medve elroppantja a farkas gerincét, kidőlő fa agyonüti a medvét, legyek beköpik a rothadó medvehúst, féreg kibújik a tojásból, rágja a dögöt.
s megértettem én az ember lényegét. az ember HÚSROBOT.'
ez a szorokin nevű húsrobot egészen szívderítően látja a dolgokat, arról viszont bezzeg nem beszél, hogy egyes húsrobotok mindenféle gépeket csinálnak, amiket másik húsrobotok úgy tekergetnek, nyomogatnak és húzogatnak, hogy abból ilyen hangok születnek, mint például:
bár vannak húsrobotok, akik képesek éjszakákat csücsülni egy bolt előtt, hogy elsőként a kezükbe vehessenek egy olyan alumínium tárgyat, amit már az első osx frissítés is taccsravág, és vannak olyan húsrobotok is, akik szintén képesek voltak vagyonokat elkölteni, csak hogy elsőként kezükbe vehessék egy, az elektronikus hangok terén kétségkívül jelentős húsrobotnak, bizonyos aphex twinnek az új albumát, ami tulajdonképpen régi, és aki egyébként előszeretettel retusálja a szőrös fejét karcsú melltartós csajok testére, és ezek közül a húsrobotok közül sokak már úgy azt mondták, hogy ez a legjobb lemez ebben az évben, hogy még nem is hallották, vagy amit hallottak az nem is az volt, meg ilyen furcsaságok, és ez az év amúgy is nagyon kedvez azoknak a húsrobotoknak, akik már régóta szeretik az elektronikusan buherált hangokat, hiszen olyan nagy nevek jelentkeztek mostanában újra dolgokkal, mint a future sound of london, a plaid, vagy akár a kancsalszemű hős húsrobot, thom yorke, és akkor a nem annyira kancsal, de azért baromi nagy arc damon albarnról, vagy todd terjéről, esetleg flying lotusról, caribouról, és akár tychoról még nem is beszéltem (az utóbbi kettő jön a hajóra!) de mindezektől függetlenül, nekem a svéd gidge nevű duó rakta le eddig a legjobb albumot eddig, és gyanítom hogy ez már így is marad, bár az ősz mindig szokott meglepetéseket okozni az arra fogékonyoknak.
apropó ősz: a ravaszul az ősz első napján (ami szerintük szeptember 23) megjelentett lemez nem csak a címében (autumn bells), minden hangjában őszi (amiből egyébként elég sok van, egyes számok a fáma szerint akár száz -!- sávból is állnak), iszonyúan kimunkált, végtelenül profi, de közben mégis éteri, sejtelmes, stb; így még az egyébként mára már bosszantóan sablonossá vált burialos pitchelt vokálokat is nem csak hogy megbocsájtja az ember, hanem még meg is szereti.
a szürkület című számukkal búcsúzom, ami tényleg olyan mintha alkonyodó erdőben kopogna az ember cipője a négypernégyre, ráadásul az utolsó egy percben a lombok közül átszűrődő nosztalgia szinte már-már a caretaker-t idézi; ami pedig nagy kincs egy ilyen gyönyörű városban, mint a miénk, ahol fák helyett lassan múzeumok lesznek, és természetesen választási plakátok, a kivilágítatlan biciklistákra utazó rendőrökről nem is beszélve, bár ezt is pontosabban leírja szorokin:
'azzal a húsrobotok városában találtam magam. ott járkáltak az utcákon, szánokon és személygépkocsikon utaztak, villamosra szálltak, üzletekben tolongtak. egyesek munkába siettek, mások hazafelé tartottak. a húsrobotokat a munkahelyükön vagy csupán gépek, vagy betűkkel borított papirosok várták, míg otthonukban más húsrobotok és az azok által előállított táplálék. az egész város apró kőodvakból állt. minden odúban húsrobotok egy családja lakott. az odvakat gondosan elzárták a többi húsgép elől, holott ezek is, azok is konstrukciójukat tekintve teljesen egyformák voltak. ám a húsrobotok féltek egymástól, mert egyesek tágas, mások szűkös odúkban laktak. munkahelyükön a húsrobotok pénzt kerestek, hogy azon ételt és ruhát vásároljanak. odvaikban ettek, aludtak, és ott állították elő az új húsrobotokat. a művelet éjszakánként történt: az egyik húsrobot ráfeküdt a másikra, úgy rugóztak. azután az egyikben növekedésnek indult egy parányi húsrobot. az 9 hónap múlva világra jött, és megkezdte életét az odúban. nőni kezdett, és apránként normális húsrobottá vált. így éltek városukban a húsrobotok.'
A laikusok számára Olaszország és a technó nem túl könnyen párosítható fogalmak. Bevallom őszintén, a nápolyi technó nevű irányzat szép csendben történő kimúlását követően jómagam is lemaradtam arról az évek óta tartó mozgolódásról, ami mára egészen kiváló előadókat, és persze zenéket termelt ki magából.
Mivel épp hiányt pótlok, ma tavalyelőtti számot kaptok, de ez úgyis pont úgy szól, hogy akár idei is lehetne.
Mi tévő olyankor az ember, ha a városban ahol lakik, nincs elárasztva jobbnál jobb koncertekkel, azonban, ha valami érdekesebb fesztivál zajlik lakásától 10 perc gyalogtávolságra, akkor pedig dolgoznia kell.
Ez nem költői kérdés. Dolgozik. Közben abban reménykedik lesz egyszer egy olyan lakhelye, ahol már lassan hányingere lesz a jobbnál jobb koncertektől, és nem kell szomorkodva/öregurasan, munka után fáradtan a youtube-n pörgetni a számokat.
Persze az idő nem áll meg, így az is lehet mire az a bizonyosidő eljön, már másra sem fog vágyni csak egy kényelmes fotelre és egy relatíve professzionális hangszettre a számítógépe mellett.
Említettem volt korábban, hogy ez a hét a vagány csajok hete lesz. Akkor ugyan beértük egy szimpla retina-inputtal, MØst viszont az előadók nyomába eredünk, duplán is.
Itt van ez a két északi lány, Elliphant és MØ, akik külön-külön is bőven megállják a helyüket a "tökös csajok" listáján, mindketten az új alternatív csajpop vagány és lázadó vonalának élharcosai. Az Adam Kanyamaval közös Tekkno Songgal debütáló los angelesi székhelyű, de amúgy svéd származású bad-ass énekes-rapper Ellinor Olovsdotter aka Elliphant karizmatikus egyénisége kapásból 230 V feszültséggel süti ki az ember agyi neuronjait, és közben nem is gondolnátok milyen szerény és nemes célok (pl.: szülei támogatása) mozgatják, és mennyire fontos dolgokért áll ki. Beszállt pl. a "Save The Gray!" programba, ami az afrikai elefántállomány védelméért áll ki karakán módon. Ne kelljen már szegény legnagyobb szárazföldi emlőseinknek harmadik országba szállított viagra alapanyagként végezni!
Egyébként kedvenc amazonunk szeret másokkal szövetkezni, Skrillex-szel is milyen trekket hozzott már össze, úristen, leszakad a födém!! Szóval tanuljátok meg: a csajok csak fiatalodnak, különben tarkónbaszás jár! És még csak két éve van a zeneiparban. Nem merek belegondolni, mi jöhet még ezután?!
Történetünk másik hőse a dán MØ, aki egyébként debütált már itt a blogon, idén jött elő első albumával a No Mythologies To Follow-val, és azóta sorra jelenteti meg az EP-ket róla, legutóbb talán éppen a Walk This Way-t, egyre erősebb retro-Spice Girls behatásokkal. Elliphanthoz képest MØ lágyabb, lassabb, éneklősebb irányt követ, de hasonlóan el tud szakadni nála is a cérna, ha őrületről van szó.
Na de mi történik akkor, amikor két ilyen extrém alkat összedugja a fejét (neadisten még a nyelvét is), és kitalálja, hogy ugyan vicceljék már meg egy kicsit a nagyérdeműt?
Az eredményre személy szerint én már három hete várok, kedden ki is dugta a kis fejét a klip a világhálóra. Azóta lehet gyönyörködni LED-villogós menzás-converse-papucs csukában, gésa-fleshes prostitúcióban ebben a kibaszott kemény, mégis érzékeny nőkről szóló világban. Szemfülesek még egy polgárpukkasztó jelenetet is kiszúrhatnak, de azt már találjátok meg ti! A One More Ep egyébként október 14-én jelenik meg a dr. Luke guideolta Kamosabe Recordsnál, aki többek között Katy Perry, Rihanna, Kesha és Miley Cyrus (szóval a tényleg pop nagyágyúk) karrierjének istápolásában is fontos szerepet játszott. Most akkor lehet találgatni, hogy a jövőben pop lesz betámadva egy újabb lázító színnel, vagy a lázadók lesznek bepoposítva?! Nézzétek, hallgassátok, tippeljetek! Íme:
Ma nekem ez. Maneki neko.
Úgy tűnik, ez a hét a vagány csajokról fog szólni, már ami a videóklipeket érinti. Sőt, ennél valójában sokkal többről, de várjátok csak meg türelmesen ezzel a csütörtököt, amikor is minderre fény derül. Merthogy az alább látható deszkás lányoknak nagyjából annyi közük van a klasszikustól a hip-hop felé zongorázó, majd onnan a technó felé dübörgő, végül abban kellemesen elringatózó észak-német, tengerészcsíkos kócoskához, mint egy vödör karfiolnak az üvegcsiszoláshoz. Leszámítva persze, hogy remek flow érzéssel tölti el az embert ebben a kora őszi, előrehozott télben. Nagyon kellemes kis album ez, pont annyira ideális a hagymás rántotta elkészítéséhe és az ütemes szeleteléshez, mint a (hang)szőnyegen való elnyúláshoz és mosolygáshoz.
És nézzétek csak, milyen jó fej a srác, az egész Natur&techno albumát le lehet kapni a webszájtjáról. Itt ni.
Figyeljétek ezeket a hamburgi gyerekeket, s vegyétek meg lemezüket kazettán!
Hallatlan, hogy akadnak, akik e muzsika hallatára nem kezdenek kártékony headbangelésbe.
De szerintem nem akadnak.
Én a magam részéről ma kivételesen nem okoskodom, csak megosztom e jóságos betegséget, üdvözlendő egy újabb beteg hetet.
A középiskolás éveim gyötrelmeinek elviseléséhez jelentősen hozzájárult a Primordial nevű zenekar munkássága, ami egyrészt tök jó, másrészt teljesen érdektelen. Természetesen nem is kapcsolódik szorosan a mai zenéhez, ha csak annyiban nem, hogy a bandákban azonos a frontember; a Primordial Nemtheangaja, azaz Alan Averill a Dread Sovereign énekese, basszerosa, dalszerzője és reklámarca.
Szerencsére ebben a side projektben pont ennyiben ki is merül a folk metal és a szentségtelen csuhajja, és marad a nívós (...), sűrű, gonosz zene. Averill iszonyúan szuggesztív, remek frontember, aki, nem túlzás, mesterien bánik hangjával, ez pedig kíválóan megmutatkozik ebben a különleges hangulatú, klasszikus doom metalban. A végeredmény: kivételes egész és az év egyik legjobb lemeze.
Utolsó kommentek