minden napra egy zene

 HOPPÁ!

Offenbach Németország-szerte főleg a rossz bűnözési stasztikáiról nevezetes; a londoni techno turistáknak meg a Robert Johnson gourmet hangrendszeréről és kellemesen rugózó fa padlójáról. Csak találgatni lehet, hogy honnan a név, talán a jazz legenda után, talán nem; sok ideig a hétvégi programot is csak bennfentesek tudták. Szinte megközelíthetetlen, egy néhai evezőklub helyén, a Majna árterében, az autópálya alatt található ez a kis house műhely. Frankfurt nem a tiszta zeneszeretetéről híres, de a “robertba” elmenni mindenképp több odaadást igényel mint a Valyo vagy a Berghain esetében (sic!). 

[…]

A Die Orakel, a fenti klub házi kiadójának egy alprojektje, ami nem rég jelentette meg Jaures Tsoyberbarg című kislemezét. Az ilyen house az fasza house, vannak akik szerint "pszichadélikus". De úgy általában, a house visszetért mint egy bumeráng (nem?), ami fent járt Yoda mesternél is (aki pedig jól bekente egy Twixxel, Yoda mester ti. nagyon szereti a Twixet!).  

Már legalább harmadszor lepődtem meg, hogy Redshape álarca mögött Sebastian Kramer van (ezúttal a B My Lake-es beszámolókat olvasva); mindig csak azt tudom, hogy valaki, akit nagyon szerettem még a 2000-es évek első felében, és akiről azóta nem is igen hallottam (azért valljuk be, sajnos ez a sor nem annyira rövid). Nem is csoda: a 2000-ben feltűnt Kramer 2006-ig ontotta magából a jobbnál jobb dark- vagy törttechno (kinek hogy tetszik) ep-ket, aztán - bár egy ideig a nevét eltitkolva - felvette a híres maszkot és elkezdte meghódítani az elektronikus zene egy másik szegletét is. Nekem azonban Sebastian Kramer nevéről mindig ez a 2004-es track fog beugrani, amely egyértelműen az egyik legfontosabb darab számomra abból a korszakból. A történet szépsége pedig az, hogy pont az új felfedezés előtt futottam bele egy rakás eladó lemezbe, amelyek között bár magam se hittem el, de megtaláltam azt a 10 éves 4 lemezes válogatást, amin rajta van. Ha minden ilyen flottul menne!

Némi átgondolás után arra jutottam, jobb időben szólni, mint kevésbé, ezért az elkövetkező hetekben az elkövetkező hetekre próbálom felhívni a figyelmet. Igaz, hogy ennek nincs értelme, annak viszont, hogy ősszel dúskálunk a nagyszerű eseményekben, na annak sincs sok, viszont legalább elég jó és ha tudunk is erről, pláne a zenékről, még jobb.

Mivel a vasárnap amúgy is egy elég doom nap, különösebben hangolódni sem kell, hogy a dartmoori lápvidék zenéje befogadható legyen, a bónusz pedig az, hogy ez naptól függetlenül is így van. A zenekar a műfaj összes sajátosságát prezentálja, mázsás súlyok, lassan hömpölygő masszívitás, vaskos riffek meg miegymás, ugye. Ezzel párosul a túlvilági pátosszal átjárt (?), okkult, esetenként horrorisztikus hangvétel és dallamvilág.

Itt!

Ismerős a helyzet, amikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc együttesed, és épp annyi féle zenét hallgatsz, hogy hirtelen nem tudod, mit mondj? Tinikoromban végül mindig a Strokes-t mondtam, aztán annyit csalódtam bennük az utóbbi egy-két albumuk kapcsán, hogy kiestek a dicső szerepből. Úgyhogy egy jó ideje a TV On The Radio jelenti a biztos pontot. Friss és ropogós új számuk, a Happy Idiot miatt (is) újra elővettem régebbi albumaikat. Mindegyik hozott valami új izgalmasat és valami bevált régit, a TVOTR hangzást gyönyörűen tömörítő I Was a Lover és a David Bowie-val közös Province mellett földöntúli nyekergős bluest, (de a Return to Cookie Mountainról mindegyik számról lehetne itt szót ejteni), túlfűtött balladát, egy tökéletes slágert, ami jó darabig nem mászik ki a füledből, aztán még egyet, és aztán még jópárat.

Az örök kedvencem viszont még az első EP-jükről való, annak is egy live változata, íme:

A mai egyzeném részben folytatása az előző bejegyzésemnek és emellett újabb csemegéje a számomra kedves, különleges koprodukciók témájának.
A mai alany a Kiasmos név mögött megbúvó két remek zenész egyik gyönyörű tétele, aminek címe Throw.
Ez a szépség Ólafur Arnalds 2013-ban megjelenő For Now I Am Winter album kezdődalának a Sudden Throw lendületesebb újragondolása...kifinomult negyedekkel és nagyon finom felhúzásokkal menetel.
A Kiasmos projekt Ólafur Arnalds és Janus Rasmussen két izlandi zenész nevéhez köthető minimalista techno hangzáson alapuló különleges összeállás. Míg Ólafur a neoklasszikus zenében alkot évek óta addig Janus a Bloodgroup névre hallgató alternatív elektro pop zenekarában énekel és bütyköli az alapokat.
Kiasmos és a Rival Consoles 2009-ben debütált egy közös EP-n az Erased Tapes Records gondozásában.
Majd 2012-ben jött a Throw EP, remek FaltyDL és 65daysofstatic remixekkel.
Idén október 27-én jön az album és közben mennek az élő fellépések kisebb klubokban, fesztiválokon.
(tudod, a kiemelt szöveg alatt zenék és infók vannak!)
Végezetül íme a Throw és a Sudden Throw:

nem láttam, hogy vörös vagy szőke,
huszonéves arcán a ráncok
még nem olyan mélyek
elegánsan viseli a szándékos rosszulöltözöttséget
minha mindig követnék, mégsem néz hátra
kétszínű hangján
azt mondta, elmegyünk
moziba vagy színházba
vagy Olaszországból Amerikába
mondtam, hogy igen, de
én inkább csak nézlek
úgyis elhagynál
ha nem, akkor én téged

- F. U.

Nemrég szóba került itt az Allah-Las nevű együttes, és akkor még fogalmam sem volt arról, hogy azon kívül, hogy ez az együttes egész jó kis dalokat ír, az egyik tag még egy ennél is fontosabb ajándékkal kedveskedik időről időre a zenerajongóknak.

Aki még nem találkozott a Reverberation nevű virtuális rádióval, az azonnal hangolódjon az adásra, mert itt aztán csak úgy hemzsegnek az alig ismert csemegék a pop-, soul-, rock-, psych zenék rég elfelejtett raktárából. Szóval ezt a rádiót az Allah-Las egyik tagja üzemelteti, és innen is csak azt üzenem neki, hogy a jóisten tartsa meg a jó szokását.

Jó búvárkodást a mixtapekhez, nem fogjátok megbánni.

Van a fesztiváloknak egy ihletett pillanata, valamikor hajnalhasadáskor, illetve talán kicsivel utána, amikor az ember kellemes delíriumban, még kedvenc tudatmódosító szereinek hatása alatt őgyeleg a nagyrészt kihalt színpadok és fűben fekvő sorstársai között a derengő fényben. Ez az a pillanat, amit egyszerűen nem lehet, nem szabadna akármivel...

Várjatok, nem, inkább mondok másik példát.

A minap egyik éjszakáján egy balatoni vityilló kertjében álltam a még parázsló, de már kihunyni készülő, egyre kevesebb meleget adó tűz mellett. Hátamat elkezdte csiklandozni a hideg, én pedig megigézett tekintetemet a csillagokra szegeztem, mert a nagykörúti égbolt után már az egyébként azért még mindig jócskán fényszennyezett nyaralóövezeti is olyan látvánnyal szolgált, amire nem is annyira találok most szavakat.

És akkor ott ácsingóztam a Tejút egyik spirálkarján, belegondolva porszem-mivoltomba, ámulva a mindent felülmúló végtelenségre, s eggyé váltam a világmindenséggel, hogy megkezdhessem utazásomat az idő kezdetéig - majd ebben a pillanatban a közeli vurstliban valaki megnyomott egy play-gombot, és felharsant Nagy Feró meg a Nyolc óra munka.

Hát a kurva anyádat!
Ennél alpáribb módon nem is lehetne elpazarolni a minket körülvevő csodákat. :(

A most következő muzsikát emígyen azoknak küldöm, akik tudják, mire való egy csillagfényes éjszaka vagy egy derengő hajnal. (Ezek a bostoni fiúk biztos tudják.)

hülye dal a gőgös hencegő énekesről és a cinikus bandáról :)

I'd like to sing a stupid song
                              We just hope it's not too long
No, it's just a simple one
                             This way we can't get along

But I am handsome I am strong
                                  Well you maybe could be wrong
You can't hide and you can't run
                                  We thought music would be fun

My legs are limp, my arms are weak
                          You are such a lousy freak
I cannot sing, I cannot speak
                                    You tell the same shit every week

My lung is black, my heart is blue
                                   You should quit that smoking too
I'm doing things I shouldn't do
                         Simply you are just a fool

                   He can't sing, he can't jive
                   He won't come out here alive
                   But he's got somethin' special, right?
               So if you wanna do it right
                  Forget the rest and shout out loud
                  This is your voice so don't you cry

I don't know if you like my voice
                                     Seems like we don't have a choice
You better keep on playing boys
                                  We don't wanna be unemployed

Oh, I'm so cool I am so hot
                                    Some may think that you are not
I'm playing like a mighty god
                                 Maybe we shold better STOP!

I'm always feeling like a king
                                 We just feel that you can't sing
I got the blues, I got the swing
                                Seems like you got everything

I got the style, I got the flow
                               Maybe now it's time to show
I'm so hot I start to glow
                                    Please don`t mind if we just go

                He can't sing, he can't jive
                   He won't come out here alive
                   But he's got somethin' special, right?
               So if you wanna do it right
                  Forget the rest and shout out loud
                  This is your voice so don't you cry