minden napra egy zene

Olvassunk egy kis Voltaire-t és szóljon hozzá némi zene, hiszen olyan csodás ez a nap!

!

.

.

Szóval az úgy volt, hogy éppen Svédországba mentem, Dányát látogattam meg. Tél volt, és kibaszott hideg. Persze tudtam, hogy Dányát ez nem nagyon zavarja, ő Szibériában született, biztos hozzászokott, én viszont teljesen kiakadtam. Rohadt messze lakott a repülőtérről, nekem meg egy fillérem sem volt. Elkezdtem stoppolni.

Egy fickó elvitt valameddig a repülőtérről, de aztán félúton másfelé kellett fordulnia, és kirakott. Körülbelül egy órát álltam ott és fagyoskodtam a semmi közepén, mire végre megállt egy kamion. Remek, gondoltam, végre felvesz egy svéd fickó, talán még tud is valamennyire angolul, a svédek állítólag mind tudnak, majd elbeszélgetünk az úton. Kiszállt a svéd a kamionból, és odasétált hozzám. Rám nézett, aztán a kabátomra. Elidőzött a Kinós kitűzőmön, majd elmosolyodott. Zdrasztvuj, honfitárs, hát te meg hogy keveredtél ide? - szólalt meg oroszul. Beszálltunk a kamionba, elindultunk. Valahonnan előkotort egy kazettát, és leporolta. Betette a lejátszóba. Természetesen Kino volt...

- meséli nekem Maxim, ez a hihetetlenül aranyos pétervári srác, az orosz punkok között a legkevésbé punk (és akibe titkon mind beleszerettünk azalatt a pár nap alatt), amikor stoppolós sztorikat mesélünk egymásnak, hajnalban, hazafelé sétálgatva a Nyevszkij Proszpekten (ami éjszakánként, és kellő mennyiségű alkohol fogyasztása után homokos tengerparttá változik át). Akkor képzeletben felírom a kis füzetembe, hogy Kino, ezt nem szabad elfelejteni, bár halványan dereng, hogy már a Róma szobájában is láttam egy bakelit lemezt Kino felirattal (később kiderült, hogy azt a bizonyos utolsót, amit fekete albumként emlegetnek a rajongók). Szóval ez az oroszoknak valami nagyon fontos, valami olyasmi, ami miatt felvesznek egy stoppost akár a messzi Svédországban is.

Aztán egy hónappal később ülök Lakiteleken egy táborban, Az orosz rockzene története óránkon, és Kino számokat hallgatunk. Ekkor ugrik be, hogy ez valahonnan már ismerős. Aha, hogy ez a Viktor Coj zenekara, ezé a félig koreai, félig orosz énekescsodáé, akiért egész Oroszország rajong,  és akinek tragikus halála után - ha hihetünk a forrásoknak - legalább 65 orosz fiatal lett öngyilkos. Kezd összeállni a kép.

Ez pedig egy dal, amibe pár perce botlottam bele a közösségi oldalak útvesztőjében, a címe Кончится лето, azaz vége van a nyárnak. Vége van a nyárnak, micsoda közhely ez így augusztus 30-án, tudom. De eszembe jut Szentpétervár, július elején, nem sokkal a fehér éjszakák után. Napsütés, tengerszag, biciklizés a szélben, sirályok. Pétervár, ahol csak pár nap a nyár, olyankor is "nyári kabátban, nyári sapkában és nyári sálban járnak", és örülnek neki, ha hó helyett eső esik. Aztán ennek is vége lesz egyszer. Valami ilyesmiről énekelt Viktor Coj is, meg arról, hogy az ágyban fekszik és semmihez nincs ereje, a rádióban azt mondták, hogy meleg lesz, de már negyedik napja esik az eső, és hiába piált be, még mindig nem tud elfelejteni téged, csak várja a választ, remény nélkül, pedig mindjárt vége a nyárnak.

Őszinte. Leszek.

Eindhoven. Airport. Beer. Repülő.Sör. Hentes.Düh.Sör.Megcsalás. Sör.Rosszul megadott telefonszám.

Budapest.Reptér.200E Busz. Kőbánya.Metró.Zakatol.

Bor.Corvin-negyed.Bor.Kálvin.Fecske.Lassú.Nagyon lassú.Tócsni.Olaj.Sör.

Sör.Cigi.Késés.Sör.Magyar Rijskmuseum.Tequila.Sör.Barangolás.

Dán lányok.Sör.Dán lányok el. Sör. Mi el. Sör.

Fogasház.Sör.Lányok.Fiúk.Sör.Túl sok sör.

Földön alvás. Fekve kelés. Érzem a sört. A túl sok sört. Mátras borzaska reggelire.

Untold újra az egyzenén! A mai ajánlatom tőle a Bleep.com idén májusban megjelent tizedik születésnapi válogatáson szerepelt, olyan előkelő társaságban, mint például Dabrye, az Autechre, Machinedrum, vagy éppen az Onenothrix Point Never és a Fuck Buttons. A Motion the Dance -re azt írtam volna, hogy olyan, mintha a nappal nyájas tisztáson sötétedés után előbújnának a vérfarkasok? Elöljáróban annyit, hogy ezúttal még inkább zord hangulatban találjuk a producert. Először Tessela egyik mixében hallottam, ahol az egyébként sem kispályázó zenefolyamból is azonnal kitűnt. Az alábbi vizuális prezentáció hivatott szemléltetni, hogy mire lehet számítani.

Arcom az elején, itt valami készül

 Kb 0:50 -től:

 1:29: 

A nemjóját!

Sav Bácsiék újfent odamarnak elég alaposan.

2007 óta nem telt el nyaram fesztivál nélkül, de az az igazság, hogy idén ez csak akkor ugrott be, amikor megláttam ezt a Todd Terje koncertfelvételt, hogy na, egy ilyenért aztán bárhova. Az Inspector Norse például annyira zseniális a végén, hogy utána napokig ezt dúdoltam (meg persze hülyén táncoltam rá, ha épp senki se figyelt), csak épp azt nem tudtam, hogy hogyan csináljak belőle egyzenét, ugyanis Henrik kolléga nagyon helyesen még a megjelenéskor ellőtte. Szerencsére az elmúlt egy évtizedben ez a norvég srác annyi jó zenével ajándékozott meg minket, hogy igazán nem nehéz egy olyat találni, amellyel hasonló hatást érhetünk el. Nekem ez a Hot Chip remix a személyes kedvencem, miután elég szép sok emlékem fűzödik hozzá, elsősorban egy remek házibuli befejezése, amelyhez bár van audiovizuális anyag is, de ezt arra az esetre tartogatom, ha a rajta szereplők netán politikai vagy hasonló karrierbe kezdenek (bár ismerve őket aligha hiszem, hogy pont az én felvételem miatt aggódnának). 

A dúsan bundázott test érző szívet takar.

Ilyen címmel valószínűleg akkor is képtelen lennék mellőzni a blogról ezt a muzsikát, ha mondjuk valami ünnepelt Viva Comet-csökevény nevéhez fűződne.

Szerencsére ilyen nem fordulhat elő, lelkemet kognitív disszonancia emiatt biztosan nem kínozza majd.

Viharváráshoz és űrutazáshoz tökéletes ez a Georgiából érkező eposz, még ha egyébként hallottunk is már hasonlókat. Öveket bekapcsolni meg ilyesmi, ezt a 10 és fél percet nem a Földön fogjuk tölteni.

Na, ez az amiről szinte felesleges bármit is írni/mondani...igazából nem is tudnék róla hatásosat makogni, mert annyira jó látni és hallgatni...nem kell mindig megfejteni és okoskodni :)

Az elmúlt két hét Magyarországon nem gazdagított új zenei élménnyel. Nem is ezért jöttem, de két hazai előadót megemlítenék mielőtt újra emigrálok. Az egyiket én ajánlom, a másik pedig az ajánlottak ajánlása.

Az aJna zenekar a kondorosi Altmann János (dob) és Uhljár Szabolcs (gitár) több mint tíz éves közös munkájából nőtte ki magát. Mai formájába Piller György basszeros 2010-es betársulálasa öntötte. Hat számos demójuk közel fél órája, az az idő, amit semmivel nem töltenék szívesebben, sőt ezek a számok töltögetik fel az űrt, amit annak idején a Lite matekos, melódikus Phantasia albuma vájt ki bennem. Nem vagyok hazafi, de mégis jó érzés, hogy nem csak Japánban készül precíziós műszer.

Szerintem ne válogassatok, klikk egyböl a soundcloud szettre . Azért ízelítőnek itt a klippes szám.

Volt szerencsém azt is megtuzdni, hogy Piller Gyuri kit látna még szívesen az egyzenén. Ők a budapesti A Losing Season.