minden napra egy zene

Magyarázza már meg valaki a Google-nak, hogy nem avicii.

A Nick Wood és Kat Day alkotta KVB-re régi iPodom újraélesztése után találtam rá megint. (Kicsit megnyugtató volt, hogy a  "K" betű alatt a Killers/Kills/Kooks/... féle mainstream indie vonal mellett 2012-ben is hallgattam már jobb zenéket...) A londoni banda melodikus/garázs/synthwave/coldwave/pszichedelikus posztpunk muzsikáját kifejezetten jól esik most elővenni, és a nyári ereszdelahajam slágerek sorát megtörni egy joydivisionös/softmoonos sötétebb hangzásvilággal. Nyárzáró/Őszköszöntő ácsorgós-beszélgetős házibulik háttérzenéje, íme:

Zongoraszó szűrődik valahonnan,
mint bő eső, tetőn és falakon
és friss rózsákra buggyan a szalonban.

Régóta hallgatom, hallgatagon,
régóta meg se moccan már a szende
ütemek közt meghajló alakom.

Legjobb lesz így maradnom és merengve,
tünődve a kilincset, kulcs vasát
bámulnom, államat támasztva, csendben,

mint bronzfigura, holt tárgy, furcsaság.
Ezentúl én már mindig ezt csinálom,
nem hallom, ha beront a társaság,

lármája és nyüzsgése már csak álom
és nem zavarnak a bámész szemek,
csapongó szoknyafodrok, házibálon

és ha szólítanak, pillám sem remeg
és a fülemben mindig az a halk hang,
azt hallom én, a szende ütemet

Nadányi Zoltán

Új albummal jön a Red Snapper, szeptember 15-én kiadják a Touki Bouki filmzenét. A 73-as szenegáli road-movie, miután már a Scorsese alapítvány elővette 2008-ban felújítási szándékkal, tavaly a londoni acid-jazz banda vágóasztalára is felkerült aláfestés céljából. Most pedig Hyena címen meg is jelennek a szerzemények.

Íme egy kis ízelítő

Mindenkinek kijár két és fél percnyi hipnotizálás.

Bemutatom Mikhail Sadovnikovot, ezt a barátságos tekintetű orosz úriembert...

...aki csodákat művel a korongozójával, az agyaggal, meg a kezével...

...de most végre lehetősége nyílt szélesebb körben is ismertségre szert tennie, mivel az Allah-Las nevű kaliforniai retro-psych-pop banda is őt nézte ki arra, hogy ugyan hipnotizálja már meg az amúgy is elég megbabonázó hangzású feldolgozásukat.

A dal 1960-as eredetije így szól:

Ez pedig már a friss feldolgozás. Javaslom hozzá a villany leoltását, az egyéb oldalak bezárását, és a teljes képernyős módot. 

Gépnarancsot olvasva és Headleaderst hallgatva nem tudok nektek mást tanácsolni, mint hogy

LEGYETEK KRÉZIK,

mert csak úgy van értelme ennek az egésznek;

másrészről pedig szlúsáljátok eme súmot az uhótokkal, hadd menjen a galavátokba

egy kis 1983-as görög post-punk.

négy francia srác, négy keverőpult, egy zene. zséniál.

A C2C tagjai még a gimiben találkoztak egymással és a zenével, majd beruháztak mindannyian egy-egy dj szetre, hogy a négy keverőpult zenéjéből hozzanak létre gigamegamixeket, hogy aztán később turntable versenyeket nyerjenek. Annyira zseniális ahogy kevernek, hogy négy egymás utáni évben is megnyerték a dmc bajnokságot, amikor is a srácok ezt művelik a bakelittel és a potikkal:

Külön formációknak is nekivágtak, az egyik páros Hocus Pocus, a másik páros pedig Beat Torrent néven küldi a talp alá valót. Végül 2010-ben újra egyesültek és elkészítették egy nagyalbumot, amin az egyik legjobb a Happy

...de nálam ami a pálmát viszi, az a F.U.Y.A.

Éljen az augusztus, tök jól lehet fölös Bane jegyet maradvány Converge-re cserélni. juhú!

Felkeltem ma reggel, és elszomorodtam, mert eszembe jutott, hogy már augusztus van, ami azt jelenti, hogy nemsokára vége a nyárnak. De aztán Szorokint olvagatva rátaláltam erre a gyöngyszemre.

Szóval vegyük elő a kókuszdiómelltartókat, a leggázabb szemüvegünk, néhány Adams Family szereplőt, rázzuk vadul a maracast, és irány Tambov!

Na de álljunk csak meg egy pillanatra... mintha ez egy kicsit emlékeztetne valamire, nem? 

Ja, de. Hiszen ez a bácsi, bácsi, tangó!.. illetve izé, aki nem a Hupikék törpikék lemezeken nőtt fel, annak talán csak a Tic Tic Tac... 

Ami - hogyha már ennyire belegabalyodtunk a feldolgozásokba - szintén nem az eredeti. Azt ugyanis 1996-ban kell keresni:

Na de hogyan jutottunk el a Bate forte o tambor-tól odáig, hogy a fiú Tambovba vágyik?

Ez alighanem egy leiterjakab-féle probléma. Vagy talán mégsem.

Az eredeti, portugál nyelvű szerzemény ugyanis a következőképpen hangzik:

Bate forte o tambor
Que eu quero é tic tic tic tic tac

ami magyarul annyit tesz, hogy: 

Üsd keményen azt a dobot, 

Hallani akarom, hogy tic tic tic tac

Az 1996-os megjelenés után egy évvel egy Szergej Harin nevű figura máris átültette a dalt oroszra, majd énekest kezdett keresni hozzá, így találta meg Murat Naszirovot. Naszirov a brazil nyelvű dalt hallva a tambor (dob) szót Tambovnak hallotta, így született meg az orosz szöveg:

Мальчик хочет в Тамбов, ты знаешь чики-чики-чики-чики-та.
Но не летят туда сегодня самолеты и не едут даже поезда.

...azaz

A fiú Tambovba vágyik, tudod csiki-csiki-csiki-csiki-ta.

De ma nem járnak arra a repülők, sőt a vonatok se mennek oda.

...ami az eredetihez képest kevésbé logikus, illetve a csiki-csiki-csiki-ta létjogosultsága is megkérdőjelezhető. De nem baj, megbocsátjuk. 

Akinek pedig még volt elég mára a szürrealitásból, az nézze meg ezt. Vagy ezt. 

Egy találós kérdéssel kezdem a mai posztot.  A klip és a szám alapján milyen nemzetiségű előadóra számítotok?

Páran biztos eltaláltátok. Dániában is isznak az emberek. Még sosem jártam ott, de egész sok dán ismerősöm van akik bizony inkább megerősítik a számban foglaltakat semmint cáfolják őket.

Röpke személyes komment a végére. Amikor ezeket a sorokat gépelem éppen 2 órája vagyok újra itthon, pár hónap nemitthonlét után. Előző - sajnos nem túl sűrűn előforduló - hazatéréseim alkalmával bizony én is belefutottam a már Kosztolányi által is megénekelt hajnali részegségbe.Van valami különleges varázsa ezeknek a pillanatoknak.