minden napra egy zene

Eklektikus ünnepeket

BIGIRI-BEiGLI!

JIGIRI-JÉZUS!

Valószínűleg már soha nem szabadulok ki ebből a wannabe dilettáns (és még sorolhatnám) csillagász-űrbuzi skatulyából (ahová mellesleg én gyömöszöltem magam), de már megint olyan zenét sikerül osztogatnom itt, amiben tobzódik a... csak nézzetek rá a címére. Ráadásul megint kanadaiak, ami egyre inkább igazolni látszik a feltevést, hogy sem Kanadában, sem az űrben nem nagyon szokás hibázni.

Szenteste előestjére kanyarodván ennél menőbb zenét úgyse tudnék találni, így hát ezt hagyom kívánnivalónak magam után.

Ez az első, hogy karácsony alkalmával írhatok a blogra, így hangolódásképp egy klasszikusra került a választásom, ami nem más, mint a Diótörőből a híres neves tündértánc. Elég zseniális volt Csajkovszkij, ahogy elsőként zenésítette meg az apró hópelyhek hullását, illetve a fényszökőkút vízcseppjeinek csöppenését, a varázshoz pedig az akkor nemrég feltalált hangszert vetette be, a cselesztát, ami szerkezetében egy kisebb zongora, hangzásban pedig mint egy harangjáték. Na de nem az eredetit fogom megosztani, ugyanis számos feldolgozása készült el, van belőle dubstep, triphop, hiphop és egyéb vicces verzió a youtube-on, a legkedvencebb a red baron dögös remixe.

Mivel én is ebben a világban élek, akármennyire frusztráló, de kénytelen vagyok tudomásul venni a valóságot, így aktualitását és mondjuk akár csak a tömegközlekedésre gyakorolt hatását nézve sem mehetek el szó nélkül a közeledő ünnep mellett. Ez baromság, mert dehogynem, de természetesen nem teszem, illetve csak részben. Szóval, ilyenkor jó metálos módjára illik minimum valami véreset, szentségtelen black metalt, de legalább egy kis grindcoret villantani, viszont az eseményig egyrészt még van néhány nap, másrészt meg nem.

Egyébként nem célom semmiféle megbotránkoztatás vagy különcködés, még sznobkodni sincs kedvem, nincs heveny tiltakozási és térítési kényszerem, nem ezért választottam ezt a mait, egyszerűen csak itt van ez az eszelősen hihetetlen zenekar, aminek minden száma egy külön kórkép, néha békésnek, megnyugtatónak tűnik, de legtöbbször zavarbaejtő vagy felkavaró; és mivel kapcsolatunk azon időszakát éljük, amikor mindenkinek be akarom mutatni, a napokhoz passzoló arcát választottam. Hozzáteszem, amikor először hallottam őket, fizikai és mentális sokkot kaptam és majdnem elpusztultam.

Na de, nem szeretek biográfiát írni, akit érdekel, tökéletesen és alaposan el tudja olvasni akár a wikipédián is, hogy a Current 93 a nyolcvanas években alakult experimentális zenei csoport, amit állandó tagcserék és folyamatosan változó és átalakuló zenei sokszínűség (indusztriál, noise, apokaliptikus folk, neofolk, experimetal, ambient) jellemez; de tudom, hogy a szubjektív véleményem kevésbé érdekes, mint az, hogy Nick Cave, Björk és a Death in June neve is megemlíthető (több okból) a zenekarral kapcsolatban, szóval komolyan igyekszem kedvet csinálni. Egzisztenciális és vallási kérdések, misztikus-szimbolizmus, okkult hangvétel, zseniális borítók és egy önmagát kereszténynek valló David Tibet igazságai. Nos hát. 

Hát ez itt a Myrrors Arizonából.

Amikor reggel félálomban igyekeztem lenyomni a telefonom ébresztőjét, még nem sejtettem, hogy tök másról fogok posztot írni, mint amit eredetileg elterveztem. Mit tegyek, közben szembejött ez a - még december elején megjelent -  csoda EP a Soulection-közeli Mr. Carmack-től , ami azóta is repeaten megy - még el kell döntenem melyik is a kedvencem!

Közeleg a karácsony ünnepe / fülem legyen shoegazzel tele

Bocsánat. De amúgy velem így szokott lenni: ahogy egyre hidegebbre fordul az idő a narancsos fahéjas tea és a takaró helyett nekem a gitárzengetős, cipőbámuló zene jelenti a megnyugvást. Rajta, takarózzatok hát be egy jó Pure X-lemezzel,vagy legalább ezzel a számukkal:

Az a szent meggyőződésem, hogy kevés jobb dolog történhet az emberrel (a karácsonyozós aka agyzsibbasztós) december hónap közepén, mint a két amerikai tagból - nevezetesen Megan Jamesből és Corin Roddickból álló - Purity Ring-gel való kitartó ismerkedés.

A lágy és mégis markáns elektronikából, finom nőiességből, bájos ártatlanságból és ringó lelkesedésből szőtt trekkek azt a nagyon is szerethető hangulatot csempészik az ember nappalijába, amitől egy otthon igazán meghitt tud lenni. Néhol poposabb, énekelhetőbb, néhol sötétebb, kicsit már-már Fever Ray-be hajló északias hangzású, vagy épp Cocorosie-s vidámkodós, ám velejéig tüneményes melódiák követik egymást a 2012-es Shrines c. albumon, amiről az Obedear volt első.

 Hasonló zenék többnyire azon szoktak elcsúszni élőben, hogy valamilyen eventbe konvertálva ez a hangulat már alig működik, nem is annyira a közönség méretei, hanem pont a fent említett atmoszféra elillanálása miatt. Na, Purity Ringéknél az lett a megoldás, hogy a performanszaikon különböző fényekkel igyekeznek valamilyen visszhangokkal átitatott,  misztikus-elvarázsolt világot (egyesek szerint fényligetet) megidézni, amivel már előcsiklandozható az a kedvesség, amit már néhány sor óta próbálok megragadni.

És hogy mindez mennyire tökéletesen belesimul az adventi fényjátékba, arra legyen az alábbi videó a bizonyíték.

A világító kis ballonok egyébként saját ötleteik, itt el is mondják, hogyan készítették el őket.

Nagyjából havi rendszerességgel fordul elő, hogy egy-egy számhoz, lemezhez vagy zenészhez köthető dátum kapcsán emlékeztetem magam, hogy el ne felejtsek majd írni róla ha aktuális lesz, melyekből természetesen sosem lesz semmi. Így nem született meg tavaly júniusban a megemlékezés Christian Morgenstern haláláról, vagy arról hogy idén 25 éves az Inner City Paradise-a, és még egy sor másik egyéb zenéről/eseményről. Úgyhogy gondoltam megnézem, tud-e az internet segíteni, és miért is ne tudna. Azon kívül, hogy 59 éve jött ki a Folsom Prisom Blues, olyan érdekességek történtek korábban ezen a napon, mint például:
- 1919-ben született az a Max Yasgur, akinek a farmján 50 évvel később egy bizonyos Woodstock néven futó fesztivált rendeztek,
- 1922-ben született az az Alan Freed, akitől elvileg a Rock'n'Roll kifejezés származik,
- és ha azt hinnénk nem lehet fokozni: 1997-ben ezen a napon volt a premiere a Spice World-nek.
Johnny Cash egyébként azért nem lépett fel 1994-ben a Woodstock fesztiválon, mert nem a nagyszínpadon lett volna a knocertje. A Spice Girls és Woodstock vagy Johnny Cash között nem találtam hirtelen semmilyen kapcsolatot.

Miután az előbbiek túl triviálisak lennének még így hétfő délelőttre is, a Spice Girls-höz meg nem vagyok elég bátor, jöjjön a ma megjelent The Bug vs Earth ep egyik oldala.