minden napra egy zene

Azzal általában nincs probléma, ha valaki vagy valami történetesen kanadai. Nem vitás, álmaim számos netovábbjainak egyike Kanada, valószínűleg el is jutok majd oda egyszer, ha máshogy nem, politikai menedékjogot kérve, ahogyan az szokás az utóbbi években - és amely furmánynak…

Azt hiszem, ez a dal kiváló példa arra, hogy miért nem szabad oly bizalmatlannak lennem bizonyos dolgok iránt. (Nem tudom egyébként, időnként miért vagyok az, mert amúgy nem vagyok az.) Vegyük akkor hát példaként a zenét: sokszor kedvenc együtteseim általam nem ismert számait is…

Ismét és teljes joggal elérkezett az idő, hogy Gulyinak küldjünk egy muzsikát (ami mi is lehetne más, mint ami), ezúton kívánva neki sok, a boldogsággal rokonértelmű főnevet egészen friss házassága, illetve utódnemzési törekvései kapcsán. Az Enola Gayről persze nem árt…

Látom, persze, látom, hogy tegnap is Red Fang került fel a blogra (megfigyelhetitek, hogy D-moll Hill kolléga a tér-idő kontinuumon csavarva egy jókorát, a jövőt előre látva, már a hétfő esti koncert történéseire utalgatott), de ha egyszer megérdemel ez a meghitt sztónereste még…

Az utazások híveinek ma félórányi trippel kedveskedem.

Na, azt hiszem, dél-afrikai címkénk még alig van. (Közben eszembe jutott, hogy odalent most tél van és vuvuzela, ami irigylésre méltó - kivéve a vuvuzelát). Szóval most akkor praktikusan hallgassuk meg, mit gondoltak a rockról, pszichedéliáról meg effélékről a a nyolc hónapig…

Egyik kedvenc bandám, a Black Angels ajánlása nyomán van most jogom ideposztolni ezt az igen fülbemászó melódiát, amit valószínűleg lenne lehetőségem meghallgatni az idei Austin Psych Festen, feltételezve persze, hogy nem lennék egy másik kontinensen akkortájt (ti. itthon). A…

Kié ez a motorbicikli? - csattan fel a klasszikus kérdés a fejemben, miközben a klottgatyák és a tekintélyes, tiszteletre méltó arcszőrzetek viselője, a kiváló Wooden Shjipsből már egyszer és kétszer megismert Ripley Johnson elmeséli, hogy ő szereti a motorbiciklit.Én mondjuk…

A tegnapi évfordulóra emlékezvén...  

Mások számára teljes természetességgel bíró dologba csöppentem bele tegnap (hosszas tervezés után mondjuk), mikor is csaknem három dekád után búcsút intettem Kőbányának s a lakásnak, mely mindennél s mindenkinél többet tud rólam, emlékeim, hőstetteim vagy akár mocskos…