minden napra egy zene

Arról énekelnek ezek a kaliforniai fiúk, hogy néha akaratukon kívül is megkergeti őket néhány kósza, buzulni buzdító gondolat. Hát, megesik az ilyesmi, valószínűleg még azokkal a látens-homo, de homofóbnak álcázott fickókkal is, akik például automatikusan buzinak haluzták…

A világvége nem múlhat el a nyolcvanas évek nélkül. Remélem, sokakban ébred fel a gyerek (vagy valami olyasmi), mikor meghallja a Regionális Híradók főzenéjét, még akkor is, ha most éppen nem egy helyközi armageddon következik.

Wooden Shjips nem először van a blogon, de mivel újabb becsléseim szerint ezekben a percekben ér véget minden, és esik szét a világ (azt hiszem, ez a megfelelő szakkifejezés az ilyen eseményekre), ezért minden bizonnyal utoljára. Bocs, ha mégsem.

Tudom, hogy nem túl precíz az előadó és a cím ilyetén meghatározása, de ennél pontosabban nehéz a fellelhető források alapján megnevezni a csodát, ami Buñuel és Dalí lassan százéves zseniális őrületének főcímdalaként felcsendül. És mivel nem tudom, mennyi lehetőség…

Itt az ideje, hogy valami olyasmit hallgassunk, ami visszahozza nekünk a hatvanas évek édes, színes, cukormázas világát. Igaz, hogy itt, a Balkán északi részén ilyen történetesen sosem volt, de hát éppen ez a szép benne. Lehet fehér léckerítéses kertvárosi udvarokra képzelni…

Újévbúcsúztató 4. rész (klikk az eddigi részekért: első, második, harmadik) A remény persze még nem maga a szerencsés végkifejlet, amit magyarul happy endnek szokás hívni, de arra tökéletes volt ebben a percben, hogy a lányok lelkébe költöző súlyos, síri sötétséget…

Újévbúcsúztató 3. rész (1. rész itt, 2. rész meg itt) A szombat estébe hasító, minden irányból támadó, íztelen-ízetlen sörtől bűzlő nevetések marcangolták, karmolták őket, bőrük alatt hasított a hahota. A szilveszterről - ezek szerint - nagy mennyiségben maradt…

Újévbúcsúztató 2. rész (az 1. részhez katt) Már a bérházból történő kijutás sem volt egyszerű, hirdetve a tényt, hogy a döntés, melyet meghoztak, minden elemében rossz és hibás. Odakint autóriasztó ugatott, miközben egy bántóan nagy kutya szirénázott, s az ő gazdája…

Újévbúcsúztató Szóval az úgy kezdődött, hogy megmaradt az egyébként igen jól sikerült szilveszterről mintegy 3 bringás hofi a lányoknak, ami érdemesnek találtatott egy amolyan pótszilveszteri összejövetel keretében történő elfogyasztásra. Természetesen erre az eseményre…

A Disappears valószínűleg azon a klasszikus iskolán nevelkedett, amely azt tanítja, hogy tegyél a lemez elejére egy jó számot, utána pedig, mintegy a biztonság kedvéért, egy baszott jót, ily módon megalapozva a hallgatás hangulatát, s rögzítve a befogadót a hangforrás…