minden napra egy zene

Amikor felkerültem a fővárosba és egyre sűrűbben töltöttem a hétvégét ideérkező kedvenceim megnézésével, sajnos elég hamar szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy azok meglehetősen sűrűn.. hát, szarok. Ellenben ennek volt egy olyan előnye, hogy sorjában fedeztem fel a…

Eredetileg ez a poszt egy hosszú nyavalygás lett volna a bakelitek eltűnéséről és a macbookok uralmáról a lemezlovasok (és macbooklovasok?) kapcsán a szombati technokunst eredményeképp, azonban bő két év alatt negyedszerre előhúzni ugyanazt az előadót mégsem tűnt túl jó…

Mindig marad bennem némi rossz érzés, amikor mindenféle jeles napon még hosszú gondolkodás után sem tudok semmi eredetivel, legalább a témához illővel előrukkolni. De hát ez a ziccer most kimarad. (Bezzeg tegnap még jöhettem volna itt a jazz első nemzetközi napjával!) Így marad a…

Azt hiszem lassan könnyebb lesz összeszámolni, hogy miknek nincs világnapja, de amíg az ember kap egy dátumot, amely miatt úgymond hivatalosan is teleszórhatja az összes üzenőfalát, miért is sajnálná mástól; az első mondatból kiindulva pedig még sokáig nem lesz ebből…

Akinek ezt hallva nem jön meg a kedve egy csésze jó fekete kávéhoz, az biztosan nem tudja, hogy hol készül a világ legjobb cseresznyés pitéje. Mert ez az instrumentális hip-hop bizony egyenesen Twin Peaks-ből érkezett, a felhasznált anyag legalábbis mindenképpen. A végeredmény…

Na nem azért kedveltem Pinket, mert Britney nekem már túl kislányos és csinált sztár volt, én meg valami eredeti, lázadó csajzenére vágytam (hogy rajongjak egy csinált antisztár iránt). Egyszerűen csak kedveltem a legtöbb dalt, amit írtak neki, amit tizenévesen aligha mertem…

Talán nem túl igazságos cikinek titulálni kisgyerekek kezdeti ízlését, de mégis mitől érezze kínosan magát az ember, ha nem attól, hogy még 16-17 év elteltével is emlékszik az öt beksztrit boj közül négy nevére?  Persze ilyen alapon egymagam elvinném az egész napot itt a…

Remélve, hogy kedden még mindig van igény a pszichedéliára (a jó zenéről nem is beszélve), még a második gyertya elfújása előtt ellövöm az egyik kezdetek óta állandóan kimaradt muzsikát.  Ezt Erol Alkan legjobb projektjével, a Richard Norris társaságában futtatott Beyond…

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a huszadik század egyik legkülönlegesebb művésze Louis Thomas Hardin. Mindent megtett azért, hogy a hagyományos zenei formákat semmibe véve újat alkosson - ahogy ő mondta: "I'm not gonna die in 4/4 time".  A töménytelen…

A mai napra elképzelni sem tudok jobb zenét, mint annak az előadónak valamely művét, aki az égvilágon mindent tud a szebbik nemről. Erről leginkább talán a lenti darab árulkodik, melynek szövege már-már költeményként is megállja a helyét.Boldog Valentin-napot mindenkinek! …