minden napra egy zene

Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett…

Miután tegnap Leveletkaptam bloggerinakollegina nem átallott azzal a dallal előrukkolni, amivel én szerettem volna, ezért erre a gatyarohasztó, napfényes szombat délelőttre nem maradt más hátra, mint hogy ezt a szörfrokk-alapvetést rittyentsem a szöveg alá.   Szégyen…

"- Néhány hete az apáddal ebédeltem - mondta hirtelen. - Tudtad? - Nem, nem tudtam. - Tudod, mennyire szívén viseli a sorsod? - Tudom, igen, tudom. - Valószínűleg mielőtt engem felhívott, kapta azt a hosszú, szívfacsaró levelet az igazgatótól, melyben arról számolt be, hogy…

kedves naplóm, továbbra is nagyon szeretem a szabadságon levést, ezért nem is szaporítom tovább, csak küldöm ezt számot neked, meg mindenkinek, aki szereti.    

így hirtelen két kurva jó dolgot tudok mondani. az egyik, hogy mire ezt a bejegyzés olvassa a k. olvasó, én már messze járok innen a szerelmemmel együtt, és az igazmagyar szittya levegőt szagolom. a másik meg ez a szám. (amúgy alapvetés.)

Akkor hát mára megint egy kis önpromót szánok hallgatmánynak.  Mi vagyunk a bogoz zenekar, fülbemászó dalokat adunk elő, hangszerekkel eljátszva.    

Régesrég, amikor még zabsem fért a seggemlukába, amikor még Peresztrojka volt a becenevem - Ede barátom adta -, amikor még számított a véleményem, hogy mit gondolok, sőt, nemcsak másnak, de még magamnak is, szóval régesrég, egy közeli bolygón potrohrákot kapott egy…

Borzalmas téli nap volt azon a borzalmas téli napon, amikor elhagyott. Deresre fagyott szakállal tértem haza a zsákmányszerző körutamról, és a hidegtől ripityára repedt, két darab üres kézzel. Állatot hetek óta nem láttam, még csak távolról sem, és napok óta sosem hitt…

vigyázat! olvashatatlan igénytelen kisbetűs szöveg!szakrális tereken gyalogoltam át hazafelé, székesegyházakat, majd egész világvallásokat magam mögött hagyva. igazából - eksöli, mondaná az angol - nem néztem se jobbra, se balra, még felfelé se, csak a cipőim taknyos orrait…