minden napra egy zene

Már tavaly sem tudtam szó nélkül hagyni, hogy mennyire kihagyhatatlan az Alkotótábor, de ez azóta csak fokozódott - még kevesebb idő lejárni ezekre a tehetséges dj-kre és zenészekre, még több csalódás a várva várt kedvencekben, még nagyobb eltávolodás a hazai klubélettől.…

Két dolog.1) Amikor az előző évtized körülbelül utolsó harmadában állandóan mentek a fejtegetései annak, hogy akkor most  kik is kavarták fel annyira a hip-hop (álló?)vizét, szinte soha nem láttam megemlítve a spanyol Guillermo Scott Herren nevét, aki már az említettek…

'gyermekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni, én vagy hazudni tudok vagy hallgatni. ami az életrajzomban van, az hazugság. amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. onnan tudtam meg: nem…

és akkor jöjjenek a jó hírek; egyrészt ugye tényleg tavasz van, másrészt, ezzel szolid összhangban, az utóbbi évek legjobb koncertjét, előadását, buliját, isten tudja miét kapták meg a rászorulók a péntek éjféli kid koalán, így a mai bejegyzés a megtépázott fülű…

Ha valakinek egy Jeff Mills lemez megvásárlásával kezdődik a DJ-karrierje, ~másfél évtizeddel később pedig Max Richter darabokat zongorázik el majd tölt fel a youtube csatornájára, akkor az a pályafutás valószínűleg jó úton halad. Ha pedig kicsit részletesebben foglalkozunk…

Egy ideje zavaróan megnőtt a reggeli elalvásaim gyakorisága, amire sajnos a betegség és az eső díszítette ablak látványa még rá is tesz egy lapáttal. Kezdésnek jöhet az ébresztőváltás, amire az új Metalheadz bomba tökéletes választásnak tűnik; ráadásul az indiai Amit…

Bizony Isten nem alibizés végett nem írok semmit, de az élvezeten minden fölösleges szó csak rontana, higgyétek el...

Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett. – Menjünk bele! – javallotta a fiú. – Rajta! És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat.* "Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg…

Nem olyan nagy probléma, ha az ember nyár közepén egyszer csak ott találja magát Amszterdam belvárosában és a tudata mélyéről halványan feldereng, hogy igazából fogalma sincs, hogy hol van, magába szippantotta ez a 700 ezer fős káosz, megy, mendegél, a lábai viszik, de azt se…

 Arra még emlékszem, hogy sötét volt, hazafelé sétáltunk, késő volt már (vagy korán?), talán ennek köszönhetően egyre hosszabban hallgattunk, de egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, már nem is tudom melyikünk, talán én, megkérdeztem, hogy mit szól az új…