minden napra egy zene

Ajjj, az a riff (főleg 1:45-től!)... Mennyire egyszerű, de (vagy persze pont ezért, vagyis az egyszerűsége miatt) nem tudja kiverni a fejéből az ember. Én legalábbis nem tudtam, mikor bé. először mutatta nekem ezt a muzsikát, még valamikor az évtized közepén. A Louise Attaque jó…

        Az egyzene első filmhetét megnyitván igyekeztem olyanba nyúlni, ami nem zsákbamacs, ily mód egy sokak által ismert és szeretett/nem szeretett opuszt előhúzni, s föllebbenteni a fátylat róla, miben rejlik a titka.   …

Na, hát én eddig bírtam, nem tudok tovább várni. El is mondom, miről van szó (akit nem érdekel, hogy miről van szó, nyugodtan ugorjon egy bekezdést): a novemberi, Bécsben rendezett Tame Impala-koncerten annyira sokan jelen voltunk a blogról, hogy nagyon kíváncsi voltam, ki szentel egy…

Boris Vian egy zseniláda volt! A patafizikusok első satrafája nemcsak polgárpukkasztó íróként, költőként, festőként, zeneszerzőként és újságíróként fungált, hanem képzett jazztrombitásként is (állítólag többször is együtt trombitált Miles Davisszel). Életéről és…

Nehéz erről a dalról írni, két okból kifolyólag: egyrészt közel sem vagyok annyira magam alatt (hat láb mélyen?), mint amikor rátaláltam hetekkel ezelőtt (bár ahogy hallgatom újra és újra, kezdek haladni afelé), másrészt pedig megtették előttem (onnan tudom, hogy ott akadtam…

A mai nap egy érzelmes ódát prezentálunk a bagózáshoz, de FIGYELEM! Bármily csábítóan is hangzik a dal, a dohányzás akkor is káros az egészségre! Szóval, ne gyújtsatok rá! Legalábbis ne rögvest! 

Hölgyeim és Uraim! Ezennel mindenki megtapasztalhatja, ahogyan az izgága indie lazúrozott fiatalságával pofátlanul végignyargal a művészettörténet néhány örökbecsű ráncokkal s repedésekkel teletüzdelt remekén. A megelevenedett mázolmányok fekete humortól megrészegülten,…

No, nem voltam én utcagyerek. Korántsem. Pedig tényleg nem olyan nagyon nehéz azzá válni, ha az ember a kérlelhetetlenül föléje tornyosuló paneltömbök árnyékában növekszik, cseperedik - hiába, hiszen a magasföldszint sem lesz számára alacsony soha. Noha utálja az iskolát,…

A minap a Nouvelle Vague, a tegnap pedig a film mint olyan merült fel itt, blogoldánk hasábján, úgyhogy most érdemesnek találom lazán összekötni e két dolgot. A francia formáció adja magát, úgyhogy gyorsan, minden különösebb hezitálás nélkül ki is választottam a kedvencemet…

Amikor pár hónappal ezelőtt a Cocorosie-ról írtam, nem is sejtettem, hogy idén, július 26-án megint alkalmam lesz élőben látni őket, merthogy a Gödör lesz az egyik állomása legújabb albumuk bemutató turnéjának. A Grey Oceans még jobb, összetettebb, érettebb, de eközben…