minden napra egy zene

"In my head / there is something rotten dead"  Ezt  a mondatot ordítom az egyik magányos, megfáradt járókelőnek a kényelmes biciklinyeregből. Fenyegetve érzi magát, visszaszól, visszamutogat. Igaza van:  a kiszámíthatatlanság, a meglepetés, a zavarba ejtés rohadtul…

Kicsattannak a kreativitástól, viccesek, tüneményesek, és édesek, mint a juharszirup. A youtube-ra specializálódott kanadai társulat műfaji korlátokra való tekintet nélkül zseniális. Képesek néha a szarból is várat (mit várat, erődítményt!) építeni, és pillanatok alatt…

A bolondok havának lassan vége, de az agyrém folytatódik. Megveszett az időjárás is, terjed a téboly. Kézen fogva ezt a maréknyi, mérsékelten csendes, baltimori őrültet; beletörődve, megháborodva haladjunk át a hőségbe. Ahol semmi nem olyan. De az ég! Rózsaszín. Meg…

Ha van zenekar akiket rongyosra hallgattam akkor az a Vampire Weekend. Azaz csak hallgattam volna, ha ők már nem az Ipod generáció növendékei lennének. Szóval talán helyesebb azt mondanom, hogy albumuk boritója úgy égett bele készülékem kijelzőjébe ahogy a ti agyatokba fog ez a…

Ügyelek rá, komolyan, még véletlenül sem boldog a ma(i), viszont cserébe fú! De mennyire! De annyira aktuális. Nem vagyok országos My Bloody Valentine rajongó, de mint minden ("hétköznapi") mbv rajongó az országban, én is meglehetősen örömtelinek találom a hírt, hogy júniusban,…

Egy fénykép, amelyen cirmos cica ül a kezemben; hetvenes évek vége, nyolcvanasok eleje, Szmena színvilág, egyfelé konvergáló erős elmosódottság, az Instagram üvölt a receptért, de kiszáműzöm az erkélyre, hadd fagyjon meg éjszaka, hideg van még, üvöltsön attól inkább, kurva…

Ismeretlen ismerős segít átvészelni a vasárnapot (is) és próbál felkészíteni az új hétre. Ugyan nekem hétvége és hétköznap nem sokban különbözik, de van egy kedves barátom, aki vasárnap már nem mozdítható ki a lakásából, mondván, másnap hétfő. Ez legalább akkora sokk…

Ebben a páradús húsvéti kánikulában kékké dermedt piros tojások vadászatánál nyilván csak egy északi társasjáték lehet nagyszerűbb, pláne, ha egyáltalán nem kell vele szórakozni, sőt igazából semmit se csinálni, csak hallgatni a róla elnevezett zenekart.  A hetvenes…

Itt az idő, nem szabad tovább halogatni. Írtam már egyszer erről, de az befejezetlen maradt, maradt a virtuális fiókban, most meg egyáltalán nincs kéznél, egérnél. Pedig ott abban szövegben először ügyesen kontextusba helyeztem a dolgot, aztán csak utána jött az építészetről…

Zseniális ez a fellépés. A végefele az énekes fetrengése és a közöny némelyik gyerek arcán már-már felülmúlhatatlan. Nekem a zenekar üzenete valami olyasmi, hogy nem kell annyira komolyan venni magunkat mert az jó. De tényleg! Ne vegyétek annyira komolyan magatokat, rengeteget tud…