minden napra egy zene

Eredetileg ez a poszt egy hosszú nyavalygás lett volna a bakelitek eltűnéséről és a macbookok uralmáról a lemezlovasok (és macbooklovasok?) kapcsán a szombati technokunst eredményeképp, azonban bő két év alatt negyedszerre előhúzni ugyanazt az előadót mégsem tűnt túl jó…

 Hogyha az volna az én szent küldetésem, hogy dicső terroristaként egy afterpartin minél több embert küldjek hozzám vezető nyom nélkül a halálba, akkor azt bizony ezzel a dallal hajtanám végre.

Azt hiszem lassan könnyebb lesz összeszámolni, hogy miknek nincs világnapja, de amíg az ember kap egy dátumot, amely miatt úgymond hivatalosan is teleszórhatja az összes üzenőfalát, miért is sajnálná mástól; az első mondatból kiindulva pedig még sokáig nem lesz ebből…

Mivel mostanság újra elő-előveszem az öreg Richard D. James muzsikáit, gondoltam, talán érdemes lenne közülük valamit ide is elhelyezni, mint ahogy tettem már korábban is. Nem emlékeztem pontosan, hogy mit posztoltam már tőle, ezért rákerestem. Ööö, semmit. Mindegy, ezek szerint…

A mai napra elképzelni sem tudok jobb zenét, mint annak az előadónak valamely művét, aki az égvilágon mindent tud a szebbik nemről. Erről leginkább talán a lenti darab árulkodik, melynek szövege már-már költeményként is megállja a helyét.Boldog Valentin-napot mindenkinek! …

Most megint az van, hogy erről a Velveljin gyerekről csak annyit találtam az interneten, hogy Francia, és semmi mást. Ennél sokkal több információval saját holnapja sem szolgál, de hál istennek ti úgyis zenét hallgatni jöttetek ide, és nem olvasni, úgyhogy tessék:

Nem tudom mire vágyhat még az ember fia, ha tagja egy gitár-gitár-dob felállású bandának, és a szó legszorosabb értelmében vett technót játszik. Márpedig az Elektro Guzzi hármasától megtudhattuk volna, ha megkérdezzük őket két héttel ezelőtt. Ahogy elnéztem egyébként, túl…

Bár a tavaly megjelent albumról akár még én is ismerhettem volna, ezzel szemben csak most, pár napja (mióta kislemezen is kapható, és video is készült hozzá) akadt meg a szemem a Modeselektor és a bizarr breakcore előadásairól ismert Otto von Schirach koprodukcióján. Nem…

Amikor a napi zeneadagom mindössze a különböző helyeken fellelhető beágyazott youtube hivatkozások végigpörgetése, nehéz olyan beleéléssel írnom, mint amikor igazán benne vagyok a zenében. Ilyenkor jön jól az, amikor a hétvégén olyan előadó látogat hozzánk, akitől…

 Még most, év végén sem késő javítani a mozgáskultúránkon, hogy szilveszterkor a legjobb formánkat hozzuk. Hathatós segítségért nem is kell messzire mennetek, elég figyelő tekinteteteket az alábbi videóra vetnetek.