Na szóval az egész nem túl érdekes, de eredetileg arra gondoltam, hogy ma magyar dal napját tartok, és szerettem volna egy (jó) régi jó Rémember-számmal megörvendeztetni az olvasó-, hallgatótábort. Miután bakancsot a lábra, sapkát a fejbe húzva bebarangoltam internet-országot a valahavolt és jobb sorsra érdemes zenekar legjobb hanganyaga, a 15 évvel ezelőtt megjelent (és még ma is meglepően tökösen szóló) pszichedelik-fankrokk Owlet Inside lemez után kajtatva, és nem találtam azt (van ilyen!!!), hirtelen ötlettől vezérelve hátat fordítotottam a cybervilágnak, és végül a szomszéd szobában akadtam rá a hanghordozóra. A fölötte ropott örömtánc negyedik és ötödik lépése közben azonban kénytelen voltam elgondolkodni azon, hogy mégis mi a fészkes fenét kezdjek egy magnókazettával 2010-ben. Igen, sajnos (sajnos a faszt) az idő elröpült. Ma már nem teszem félre titokban az ebédbefizetésre kapott pénzt, hogy megvehessem a Nirvana Incestiside-ját vagy az O.K. Computert kazettán, sőt, kifejezetten büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt két évben megembereltem magam, és vásároltam legalább 3 cd-t. Így hát vadul elkezdtem működő kazettás magnót keresni, hogy majd arról nullákká és egyekké varázsolom a nehezen kiválasztott Rémember-dalt. De aztán az első kipróbált egyed egyáltalán nem működött, a másodikból pedig artikulálatlan hangok jöttek ki. Aztán pedig bekövetkezett a nem várt tragédia, és a harmadik, egyben utolsó lehetőségként kipróbált, már a modern kort idéző rádiós-cédés magnó úgy begyűrte a kazettát, hogy hosszas unszolás, és a remegő kézzel véghezvitt ultrafinom kézmozdulatok ellenére nem maradt más lehetőség, mint kitépni a szalagot abból a masinából, ami jogos indulatom okán most már kicsit kevésbé hasonlít egy rádiós-cédés magnóra. Szomorúan ollót és celluxot kerestem, és a régi rutinnal megszabadítottam a sérült magnószalagot néhány másodpercnyi mágneses hanghullámtól, egy csinos ragasztószalag-darabbal összeillesztettem az épen maradt részeket. 

Így - rátérve fenti unalmas soraim céljára - szeretném azokat, akik a vörösiszap-katasztrófa áldozatain segítve még mindig úgy érzik, hogy jótékonykodhatnékjuk van, és esetleg rendelkeznek az általam siratott hanghordozóval, arra kérni, hogy jelentkezzenek, komment formátumban, ímélformátumban, bárhogy, és osszák meg velem ezt a lemezt valahogy.

Hát, így esett valahogy a választás a Persona Non Grata zenekar George Stoned Theme c. dalára. Beletekerni nem ér. Ja, és mindenkinek kellemes ünnepeket.