A retinaturner által két hete feltett Jay-Jay Johanssonról jutott eszembe ez az együttes - az asszociációs lánc nem egyenes, kétfelé ágazott: egyrészt a Jay-Jay Johansson -> Antony and the Johnsons -> The Irrepressibles vonalon haladt, másrészt a Johansson hangjának lágysága -> The Irrespressibles énekesének hangja láncon, ami ismét visszakanyarodik az egész asszociáció alapjához: Antonyhoz, merthogy a hang karakterének hasonlósága tagadhatatlan.
Az együttesről már nem tudom, hogy mikor hallottam először - valamikor tavaly év elején, amikor megjelent 2010 januárjában Mirror Mirror c. debütáló albumuk. Jártak akkor Pesten is, ami számomra azért emlékezetes (ha ez a jó szó erre), mert a fellépés másnapján vettem észre a plakátot, és ezek után persze a város minden pontján beléjük botlottam...
A dalhoz tartozó eredeti klip a The Forgotten Circus című filmből lett összevágva, amelyhez a teljes zenét a banda írta, így nem csoda, hogy hangulatban nagyon összeillik a kép és a zene (biztos mondtam már, hogy rám - igényes - szimfonikus hangszereléssel nagyon lehet hatni; hát ez egy újabb bizonyíték). Amikor viszont most megtaláltam a lenti klipet hozzá a youtube-on, úgy döntöttem ez kell ide: ennyire nyílt, szürreális, de mégis valós, nemi szerepeket, sztereotípiákat felforgató (a férfiak autómosása, megkockáztatom, van olyan szexi, mintha nő csinálná), engem a monitorhoz tapasztó klipet nem hagyhatok posztolás nélkül.
Utolsó kommentek