Amikor francia együttest kellett alapítanom, elég nehéz helyzetben voltam. Mindjárt ott voltak a gondok a nyelvvel: dönteni kellett, francia, vagy angol szövegekkel nyomuljunk? Hiszen én - mint francia - nem tudtam róla, de a külföldi ismerőseim olykor jelezték, hogy édes anyanyelvem komolyan vehető popzenére...mondjuk ki most együtt hangosan háromra, en, dő, troá: ALKALMATLAN. Voilá!
Nem véletlen, hogy két sztereotípia ugrik be egyből az egyszeri nem-franciának, ha híres francia zenei export termékeket kell felsorolnia. Az egyik sztereotípia a külvárosi hiphop, gyűlölet,vincent cassel, etcetera, a másik, - ez életkortól is függ - az elektro, a daft punk, az agyadba égő vizuális körítéssel, a fiatalabbaknak meg ugyancsak agyba égő vizuális körítéssel, a justice, meg még rengeteg más, ez nyilván csak a jéghegy csúcsa, de a lényeg ugyanaz marad: két utat választhatsz, mon ami: hiphop vagy elektro.
De mit csinálsz, ha nem Párizs külvárosában nőttél fel, vagy ha nem Laurent Garnier szettjei jelentették a hétvége csúcspontját számodra? Egyetlen megoldás maradt mindezek után: mivel más anyanyelvű fülnek eleve megmosolyogtató a francia pop, jobbnak látszott ha én és az együttesem olyan zenét csinálunk, amit nem lehet komolyan venni. Lo-fi-surf-pop! Igen, lo-fi-surf-popot kezdtünk csinálni, kicsit Stereolab-esen, kicsit Ladytron-osan, hol milyen kedvünkben voltunk/vagyunk. Majd csak figyeljétek azt az idióta szintiszólót a belinkelt friss felvételünkben! Van már nagylemezünk is egyébként, a címe: Psycho Tropical Berlin. Lehet inkább ez a három szó a találóbb kifejezés a zenére amit játszunk.
Utolsó kommentek