A hétköznapok valamelyikén a színház kamaratermébe meghirdetett koncertre indultunk, még világos volt, arra gondoltam, végre valami más.
Az erőmű lábánál egyforma emberek gyülekeztek, előre megfontolt szándékkal, előre megváltott jegyekkel, ánégyes papírral és némi aggodalommal, hogy volt-e elég tinta a vonalkód nyomtatásához. Egy kis ünnepélyesség is volt a levegőben, keskeny pohárból ittuk a habos búzasört. A rendezvény neve után a “sold out” toldás viszont úgy tűnt, nem az akkor számomra még ismeretlen banda népszerűségének, hanem a férőhelyek korlátozott számának volt köszönhető.
Jött egy Bandsintown hírlevél. Akkor láttam először ezt a két szót egymás mellett: ‘cloud’ és ‘boat’. Kellemes hangzása volt, pedig hangosan ki sem mondtam másnapig, amikor rejtélyes randevúra invitáltam a lányt, akinek tetszeni akartam azzal, hogy olyan koncertre hívom, ami szerintem neki tetszik. Előtte csak egy számukat, a Youthern-t hallgattuk meg. Azt sem végig. Ötvenegy másodperc elég volt, hogy azt érezzem, “végre valami más”. Elég volt, hogy eldöntsem, majd ott ismerkedek meg velük élőben és csak utána mélyedek bele a kutatásba, akkor már egy új élménnyel befolyásoltan.
Tehetségükhöz nem fért kétség, szerény kiállású profi zenészek felhajtott nadrágszárral, piros vászoncipőben. Két gitár jelenléte mellett is az erősen effektelt elektronikus alapok domináltak. Szétfolyós, post-rockos riffek és két különböző hatást keltő mikrofon segítségével ügyesen kombinált vokálok. A lassan kibontakozó, utazós kompozíciók gyorsan beszippantottak, de füleim igényeihez képest hamar és hirtelen véget is értek. Valami a lebegésből mindig kizökkentett. Felhők között szenvedtünk hajótörést.
Ismeretlennel, elvárások nélkül találkoztam és csalódás nélkül távoztam. Az eddig elfolytott kíváncsiságom, hogy többet tudjak meg a Cloud Boat-ról mostmár szabadon engedhettem. Megnyugtatott a tudat, hogy sokszor azért fedezünk fel új zenét, hogy mégtöbb új zenét fedezzünk fel.
A kétszemélyes csónakot Tom Clarke (ének) és Sam Ricketts (gitár) mellett az Arkestry gitárosa segítette ringatni. Az általában vendégzenészekkel fellépő páros, metál korszakukat lezárva, az egyetem alatt fordultak a kütyük és elektronikusan gerjesztett hangok felé. A dubstep és folk vegyítésével kisérleteztek és ezt a legjobb társaságban tették. Aphex Twin, James Blake és az egyzenén már bemutatott Vondelpark kiadója, az éppen második gyerekkorát élő R&S Records volt felelős a Lions on the Beach EP 2011-es megjelenésért. Fellépéseiken néhány új darab melett főleg a tavalyi Book of Hours albumoról játszanak. És itt a kutatás számomra véget is ért. Elég ha az R&S-re emlékszünk, az ismeretlen ismerős, aki régóta, megbízható ízléssel teszi fel az új neveket az zenei térképre. Egy olyan kiindulási pont, ahova jó megérkezni.
A Cloud Boat az év elején már járt Európában, sajnos Bécsnél keletebbre nem jutottak, de azért még tartsátok észben őket, nem lepődnék meg ha a nyári fesztiválprogramokban megjelennének. De akkor sem, ha nem.
Együtt látni a cloud-ot a boat-tal, együtt hallani ezt a hangot azzal
olyan pillanatok, amelyek megmaradnak bennem.
Utolsó kommentek