Nem igazán tudom, hogy mi történt az azt követő 5 évben, amikor a dobos Asa-Chang a Tokyo Ska Paradise Orchestra alapítójaként 1993-ban szóló karrierbe kezdett inkább, de '98-ban összeállt a programozó és gitáros Hidehiko Urayamával, és megalapították az Asa-Chang & Junray nevű igencsak kísérleti zenékkel foglalkozó formációt, amelynek egyébként második fele az általuk használt Jun-Ray Tronics névre keresztelt hangrendszerből jött.
Az igazi átütés viszont két évvel később, az újabb ütőhangszeres, U-Zhaan csatlakozásával történt, aki ráadásul a tabla nevű hangszer mestere volt. Így alakult ki az a jellegzetes hangzás, ami a 2002-es Jun Ray Song Chang című albumot is jellemzi, aminek első száma a most tárgyalt darab.
A zene legnagyobb szépségét talán az okozza, ahogy a gyönyörű, változatlan vonóstéma mellett a szöveg (érdekes, hogy elvileg 5 ember hangja is hallható, de nekem még mindig nem sikerült mindegyiket kivennem) és a fantasztikus hangzású tabla tempója a nyugalmi pontból kiindulva váltakozva lassul és gyorsul, s ettől valami egészen csodálatos absztrakt világba csöppenünk erre a közel 7 percre.
Bár fogalmam sincs mit jelenthet a szöveg, de nekem ez a szám mindig is azt az érzést jelentette, amikor egy reménytelennek tűnő napon bámulok ki az ablakon órákon át, de az esőtől szinte alig látni valamit. Mostanában legalább az időjárás tökéletesen alkalmazkodik ehhez a bejegyzéshez.
Utolsó kommentek