Jó pár éve pihen hippokampuszom kedvenc zeneszámaimért felelős képzeletbeli raktárhelyiségének képzeletbeli hanglemezei közt az alábbi nóta, pedig igazából semmi extra nem történik benne. Na jó azért valami talán mégis. Már csak azért is, mert a már emlegetett kiváló zenei ízlésem csak úgy nem helyez ám oda el akármit.

Szóval akkor nézzük csak:
Igaz, hogy az alap nincs túl bonyolítva, de erre talán (inkább biztos) nincs is szükség. A mellette kibontakozó dallam viszont szerintem nagyon el lett találva. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne kapja fel rá a fejét. Max ha nagyon rühelli az efféle minimálteknót vagy mittoménmit. Személy szerint én még mindig felkapom rá a fejemet, pedig (ahogyan az az első mondatból amúgy egészen könnyen kikövetkeztethető) elég sokszor hallottam az elmúlt évek során... talán (inkább biztos) pont ezért tartozik a kedvenceim közé.