a mai poszt nem csak azért különleges, mert ez indítja a havonta jelentkező Polish Your Ears sorozatunkat, amelyben megpróbáljuk a kortárs lengyel zenei életet kicsit közelebb hozni a blog olvasóihoz, hanem azért is, mert feltehetőleg ez a blog történetében az első olyan alkalom (többiek, szóljatok, ha rosszul gondolom!), hogy egy bejegyzés mögött rögtön két szerzőnk is lapul. bár látszólag ti most juanitalenteja írását olvassátok, elárulom a titkot, hogy mir is itt ül mellettem a Gomb kávézóban (és nem mellesleg a Wattican Punk Ballet tagjai zenélnek a hátunk mögött egy orosz sráccal), és közösen rakjuk össze a mondatokat, hagyjuk el a nagybetűket, és csámcsogunk egy humusztálon. a módszerben a kedvenc írópárosom inspirált, Ilf és Petrov.
urban art project a Platán Galériában
Az első poszt megszületéséhez pedig mi is adna kiválóbb alkalmat, mint a most 75. születésnapját ünneplő budapesti Lengyel Intézet szülinapi zsúrja. De előtte elmesélem, hogy engem személy szerint mi vett rá arra, hogy juanitalentejával bele vágjunk egy ilyen projektbe (amihez a jövőben plank.tone is csatlakozni fog). juanitalentejától eltérően az én lengyel nyelvi tudásom nem haladja meg a nemzeti nedűk koccintása közben elrikkantott "nazdrowje-t", bizonyos helyi étkek neveit és az időközben kultikus szóhasználattá váló "otwarte-t", aminek ugyan semmi köze az ótvarhoz, de ebben a minőségében is épp elég szórakoztató. szóval, a történet valahol 2008-ban indult, és egy krakkói zenei fesztiválban realizálódott. ez volt az Unsound. pár évre rá következett a felismerés, hogy a nyári fesztiválok közül a zenei felhozatal, a hangulat és a hangtechnika miatt is érdemes Katowicéig elmenni, nevezetesen a Tauron Nowa Muzykára. nem mondom, hogy nem fetisizálom kicsit túl a helyi fesztiválok zenei repertoárjait, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy a lengyel elektronika felé is nyissak. korábban már ti is kaphattatok belőle ízelítőt itt a blogon, na nem csak elektronikából. olvashattatok például Baasch-ról, Kariról, Hatti Vattiékról, a Kroke-ról, a Vagitarians-ról, a Pink Freud-ról, a Skalpel-ről, az ARP Life-ról és a Nowi Singers-ről is. és most a legfrissebb felfedezésünkről, a Dagadanáról. és így jön képbe a szülinap...
mint már említettük, a Lengyel Intézet idén ünnepli 75. születésnapját: ha siettek, még oda is értek a mai programokra, például a kovászkészítő workshopra, vagy a lengyel nyelvóra bemutatókra, vagy a kaja- és piakóstolóra. kedvcsinálóként mi pedig a tegnap estéről adunk részletesebb beszámolót, ahol az említett Dagadana koncert mellett megnéztük az óriás falfestményt az urban art projekt keretében, kóstoltunk lengyel söröket, borokat, vodkákat, és táncoltunk az intézettel egyidős Dj Wika zenéjére is. (és mekkora fless volt, amikor egyszerre rázták fiatalok és idősek Shakirára...!)
Dj Wika bulija a Lengyel Intézetben
Dagadana
A két énekeslány (Daga Gregorowicz és Dana Vynnytska) keresztnevének összeolvadásából létrejött Dagadana zenekar még kiegészül egy polihisztor húrossal (Miko Pospieszalski), és az utóbbi időben vendégként velük turnézó amerikai dobossal (Frank Parker). Egyébként korántsem beszélhetünk homogén lengyel zenekarról, hiszen Dana kapásból ukrán származású. Ez elég hamar ki is derült a koncerten, hiszen Dana aggódó és egyben reménykedő szavakkal vezette fel azt az ukrán nyelvű dalt, amivel a kijevi áldozatokra és a jelenlegi feszült helyzetre emlékeztek meg. A két-három nemzet együttműködése multikulturális, a szláv érzelmességet bohém elektronikával és olykor operaáriákat meghazudtoló vokális betéteket elegyítő szerzeményeket hoz létre többnyire jazzes, nyugodtabb tempójú melódiákkal, de találunk a dalaik között kimondottan bólogatásra ingerlő számokat is.
2010-es első, Maleńka c. nagylemezüket megelőzően már kiadtak két EP-t, a koncerten pedig többnyire a frissen megjelent List Do Ciebie (Letter To You) c. albumukról játszottak. az album tematikáját, a levélküldést a színpadra is magukkal hozták: görgessünk csak egy kicsit feljebb... kiszúrtátok már azt a piros postaládát? bár a képen nem látszik, egy Poczta Polska felirat is tartozik hozzá, és különleges funkciója van: a szeretteinknek címzett levelek ide gyűltek össze, hogy aztán az együttessel visszautazzanak Lengyelországba, és lengyel bélyegekkel ellátva kerüljenek feladásra.
a koncerten egyébként még az is ott volt, aki nem is akart ott lenni; a nagymező utcai járókelők is aktívan bekapcsolódtak az eseménybe, például Szántó Dezső festőművész egy rögtönzött pillanatképpel.
Utolsó kommentek