minden napra egy zene

ha még nem tettétek volna meg, akkor ideje elmenni egy kis szabadságra

Tanult kollégámhoz hasonlóan én sem vesztegetnék túl sok szót a művész úr bemutatására, az alábbi nóta amúgy is mindennél többet mond.

Kő kövön nem marad ma este a hajó fedélzetén az hótziher!

Na, azt hiszem, dél-afrikai címkénk még alig van. (Közben eszembe jutott, hogy odalent most tél van és vuvuzela, ami irigylésre méltó - kivéve a vuvuzelát). Szóval most akkor praktikusan hallgassuk meg, mit gondoltak a rockról, pszichedéliáról meg effélékről a a nyolc hónapig létező, majd feloszló s feledésbe merülő (vö. leégett, összedőlt, aztán süllyedt el) banda tagjai. (Imádom az ilyen együtteseket amúgy.)

Nem olyan nagy probléma, ha az ember nyár közepén egyszer csak ott találja magát Amszterdam belvárosában és a tudata mélyéről halványan feldereng, hogy igazából fogalma sincs, hogy hol van, magába szippantotta ez a 700 ezer fős káosz, megy, mendegél, a lábai viszik, de azt se tudja hová, csak annyit tud, hogy nem állhat meg, mert ez már denevérország. Aztán a semmiből egyszer csak kiemelkedik egy coffee shop, mintha pont azért állna ott a Warmoesstraaton, közvetlenül a rendőrség mellett (!) hogy ezeket a magányos vándorokat magába fogadja. Betérünk hát, leülünk a sarokba az időközben beszerzett legjobb zenehallgatós cuccal, a Blueberryvel. A kávéscsészénk fölé hajolva már csak annyi a dolgunk, hogy jól kinyissuk a fülünk, a háttérben ugyanis négy francia dj srác örömködése, a Birdy nam nam szól.

ebben a csúnyaszó melegben ahhoz hogy megőrizzük a józan eszünket - nem tudom mi kell. víz, mindenképpen, mondjuk egy zsebre dugható medence, amit az ember csak elővesz az utca közepén, belefejel, megszárad és megy tovább. már ebből is látszik, hogy az én józan eszem, ha volt is valamikor, nyaralni ment, ahogy azt ilyenkor illik; a józanság egy bizonyos hőmérsékleten megfő, és elpárolog, azt hiszem a finnek leginkább ezért találták ki a vodkát és a szaunát.

ha viszont nem szempont a józanság, és már csak puszta vagányságból se az ilyenkor túl populáris vízpartozást választanád, az egyik alternatív megoldás a sok közül, hogy panelodúdban, a redőnyöket tökig magadra húzva, több liter limonádé biztató társaságában nekiállsz megnézni david lynch teljes munkásságát.

ilyen melegben elképesztően perverz élmény, még akkor is, ha esetleg már csípőből meg tudod mondani, hány fánkot evett összesen mr copper. az úriember - cooper és lynch is - volt már egyzene, most viszont kisétálunk a normann (!) fenyők hűsítő rejtelmeiből, és kikocsikázunk mulhollandba, amire azt szokták mondani, hogy a lost highway feminim párja; és tényleg.

itt és most, pusztán a hangzó anyaggal foglalkozva találhatunk egy szemtelenül fülbemászó darabot, amivel kapcsolatban több izgalmas kvízt is játszhatnánk, ha ilyen hülyeségekre lenne bárkinek kedve ebben a kellemes időben; például hogy ki tud több számot mondani, amiben hangmintaként, vagy puszta nyúlásként használták ezt a dallamot, amit ha csak pár másodpercre hall is az ember, már az istennek se tudja kiverni a fejéből, ilyen szempontból egy akkora sláger, hogy ihaj (a tinglitangli giccses szerelmes - limonádé sláger kategóriában tanítani kellene, és akkor talán az egyszál bikinis balatoni nyarak is máshogy szólnának). szakállas zenebuzik pedig utána guglizhatnának, hogy mikori ennek a számnak az eredetije, (segítek: 1932!!) és hogy mennyi változáson és előadáson jutott keresztül, míg eljutott többek között ide, az egyzenére:

rossz szokásomra nem hat a meleg, megint jön a második egy; de ha már úgyis azt dúdolgatjuk hogy pam papam, parapaparapa pa pam papam, akkor ne maradjunk már le erről se:

(bizonyos totom követte ezt el, egy kuravajó - és a maga módján főleg pervez - david lynch mashup (!!) válogatáson találjuk meg, tök ingyen, aminek már a címe is zseniális: mashed in plastic! az életmű és a limonádék elfogyasztása után ez az album a tökéletes desszert)

Mintha minden a fénymásolat fénymásolatának fénymásolata lenne.

Apu elbaszott egykedvűsége vagyok. 

"szónélkül"

Sokat gondolkodtam már azon, hogy ambientet csinálni vajon a világ legkönnyebb dolgai közé tartozik-e, vagy csak az általában Bvdub néven alkotó Brock Van Wey ennyire tehetséges. Ugyanis kissé kétségbeejtő, ha valaki 2009 óta - a discogs alapján - 15 albumot adott ki a kezei közül, melyek ráadásul igen tisztességes munkák egytől-egyig. 
Bár nyáron mindig előkerülnek a klasszikus házibuli-kedvencek, azért az álmokra is kell néha gondolni, ehhez pedig kevés jobb választás létezik számomra, mint Brock Van Wey gyönyörű ambient technója. Nem volt könnyű választani a saját nevén egyedül megjelent White Clouds Drift On And On-ról, de végül sikerült a leghosszabb, 16 perces varázslatot. Szép álmokat hozzá!