minden napra egy zene

Kamaszkorom legszebb nyara, avagy a sulidiszkó padlójára okádott epében való identitáskeresés...

Téged meg Isten éltessen természetesen odakünn Londonban!

Ebben a dög melegben jöjjön valami könnyeden üdítő. A dal címe máris felidézhet egy ilyenkor vonzó orosz telet, arról nem is beszélve, hogy a banda neve egy vízesés. A szöveg ugyan nem éppen optimista, de mégsem megyünk mélyre vele a pokol kínzó tüzéig. 

És ami miatt igazán üdítő: ilyen leleményesen építkező, sokszínűen hangszerelt pop dalt nem gyakran hallani.

 Június Erkély Este hat 
sötétedik Boldog vagyok 
és nem vagyok A vízszintes irányok 
befagynak röptükben A távlat 
lefele szív Boldog vagyok 
és nem vagyok A szemközti házsor árnya 
az úttesten már átcsúszott 
és most az innenső falon haladva 
jön fölfelé Sorban kioltogatja 
a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok 
kőcsészéiben Boldog vagyok 
és nem vagyok És most már hadd ne hadd ne 
történjék semmi Összetörne 
bennem a félve egyensúlyozott 
vízfelület amely már tükrözni nem kíván csak 
szeplőtlen űrt Boldog vagyok 
és nem vagyok vagyok és nem vagyok 
boldog vagyok és

(A vers Rakovszky Zsuzsa Pillanatképe, némi módosítással.)

Egy kis folkpop a javából

 Dixon közelgő fellépésének alkalmából nem is tudnék most ennél jobbal előrukkolni.

"Nem a dalok miatt fontosak. Strummer nem volt nagy előadó. Náluk a tartás a lényeg, az attitűd!"- DJ Davis Mcalary, a Treme című sorozat hedonista zenebuzijának szájából hangzik el ez a mondat a Clashről. (A sorozatbeli figura forradalmi "bounce-hip-hop rezesbandával megfűszerezve" stílusú zenekart toboroz, mikor szóba kerül a Clash)

A Clashről már volt egy remek összefoglaló bejegyzés itt a blogon, abban benne van a lényeg, szóval én itt most csak az együttes és az említett sorozat zsenialitása előtt hajolnék meg szerényen. Mert ahogy arra ez a bizonyos Treme című sorozat is rengetegszer ráébresztett, hangozzon ez akármennyire közhelyesen, a zene közösség- és kultúrateremtő erő. Hogy egy lényegre törő elemzésből idézzek a sorozattal kapcsolatban: "A Treme-ben a zenének nem csak dokumentarista és hangulatfestő funkciója van, a közösség legfontosabb kommunikációs csatornáját jeleníti meg, a közös nyelv ugyanis nem az angol vagy a francia, hanem a zene."

A Treme-ben megelevenedő New Orleans-i negyed mindennapjait, problémáit éppúgy nem ismerem majd behatóan, mint a Clash-t megihlető nicaraguai sandinista mozgalomról sem hallottam nyilván az azonos című album előtt. Ahogy azonban hallgatom ezt a vérbeli, jó értelemben vett multikulti dalt ( ha már különböző kultúrákról beszélünk, a számra bevallottan a korabeli amerikai hip-hop, főleg Grandmaster Flash munkássága hatott inspirációként)  a végén a legendás sorokkal: "Plato the Greek or Rin Tin Tin / Who's more famous to the billion millions? / News Flash: Vacuum Cleaner Sucks Up Budgie / Ohhh...bub-bye / Manificence!", máris jobban kapizsgálom mi volt ennek a Clash nevű kultúrmissziónak a lényege. Az attitűd, ugye.

Ha az íreknek szurkoltál a spanyolok ellen, lehet hogy már te is kapizsgálod.

Egyik kedvenc bandám, a Black Angels ajánlása nyomán van most jogom ideposztolni ezt az igen fülbemászó melódiát, amit valószínűleg lenne lehetőségem meghallgatni az idei Austin Psych Festen, feltételezve persze, hogy nem lennék egy másik kontinensen akkortájt (ti. itthon). A francba.

Íme az e heti hétfő:

'ha nem szeretsz többé, szeressen az, aki miatt nem szeretsz többé; szeressen akkor, amikor már nem szeretsz többé.'
egyszerű ez. ennél rosszabbat kívánni már nem is érdemes. gyönyörű, olyan gyönyörű, hogy még mindig okádni tudnék tőle, az, hogy belefér pár mondatba mindenünk. egyetlen mondatban kényelmesen elfér az, ami nem talál helyet bennem, és állandóan kifolyik a szememen. később még szűkebb lesz minden, és a végére kinyújtózunk majd a saját nevünkben, vagy diszkrét gyűjtőszókban, az a kedvencem, ezt figyeld:
'itt nyugszanak a szeretteink.'
egyszerű ez.
addig viszont még élni kell, enni, aludni, szarni és elmúlni kell. azt is mondják, semmit nem kell. elvileg szeretni se kell. írni meg főleg nem. minek? néha olyan írni, mint sírni. máskor meg fordítva; sírsz, és a könnyeid kész regényként száradnak fel, tök fölöslegesen. kinek?
és már megint szól ez a szám.

 
mennyi minden fér öt perc huszonhétbe?
hallod, azt éneklem hogy i don't want to hold this pain anymore. már megint hazudok, basszameg, ez se igaz; persze hogy kapaszkodok. ha nem fájnál, az fájna, hogy beleférsz te is a múltidőbe, és közönyösen lógna belőled is a jelen. szánalmas, hogy ennyi maradt, okádni tudnék tőle; olyan gyönyörű, hogy ennyi még mindig maradt. öt perc huszonhét, és három, vagy öt év? ötvenév? egy élet? benne leszel vajon a sírfeliratomban?
számít?
tudom, hogy te mit dúdolgatnál, a wcn ülve, nagy dolgok között; hogy múljon már, azért múlt, szarni kell rá, hagynád a picsába az egészet, arcod fúrnád az újba. és hinnél benne, hát persze, még mindig mindenben hiszel egy pillanatra, abban  is hittél, aminek ez az öt perc huszonhét lett a vége.
mint a kutya hinnél abban aki bízna benned.
utáltad a verseket.
szerettem a kutyádat.
csak egy betűvel lesz több, ha elmúlik a szeretés; hát miért ne bízzunk benne? valamiben úgyis mindig hinni kell. trust in our love. hát persze.
egyszerű ez.

ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége.

A vizsgaidőszak sem a legalkalmasabb arra, hogy az igényeimnek megfelelő zenemennyiséget fogyasszam; sajnos azok közé tartozom, akik képtelenek egy mondatot is megjegyezni zene mellett. Szerencsére annyi eszem azért volt, hogy legalább filmekről tanuljak, így ez a rajongásom le van tudva, arról nem beszélve, hogy azért nem a mozi az utolsó hely, ahova az ember jó zenéért megy (de ez ugye nem újdonság). 
Szóval miközben ismerkedtem a giallóval, rögtön belefutottam a Goblin nevű zenekar őrületesen jó zenéjébe, amitől még az én kedvem is megjönne a legbizarrabb gyilkossági ügy felgöngyölítéséhez is. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a szintitéma erősebb-e, vagy a dobok, melyet az egyik komment jellemez le a legtalálóbban: "this song represents the benchmark on how drums should sound." (Kíváncsi vagyok hatással volt-e ez a dal Carpenter Halloween-jára; ez a videó mindenesetre azt bizonyítja, hogy a Goblin zenéjére is remekül gyilkolt volna  Michael Myers.)