Az ígéretes kezdet után valamikor az én zenei ízlésem is sikeresen félresiklott, így válhattam (egy ideig) rendíthetetlen 2 Unlimited rajongóvá. Természetesen rám is az első, igazán nagy slágerük hatott a legjobban, melynek videoklipje alapján mély érzelmek is fűztek Anita Doth-hoz, azaz a duó hölgy tagjához.
Lemme hear ya say yeah!
...és amikor a (természetesen) kifinomult izlésvilággal megáldott, ámde korántsem szomjas fiatalember arcába röhögnek a tinilányok mert a Deákon épp' a világot kizárva e lenti örökzöldet dudorássza...
Nem is olyan könnyű
Daddy K a legnagyobb csávók egyike, ez nem is kérdéses. Emlékszem alsós általános iskolásként annyira vártam, hogy az MTV-n felcsendüljenek legkiválóbb slágerének kezdőtakusai, hogy nem általlottam rávenni a klippet az Ezüst Tó Kincse kazettám végére sem. Na persze nem csak azért, hogy aztán bármikor ugrándozhassak a képernyő előtt az énekest utánozva, hanem azért is hogy a klipbéli lányok állításával (miszerint sex in the morning u-uuu, sex at night u-uuu, sex in the afternoon allright) teljes egyetértésben, a pauze gomb lelkes használata mellet részletesenbben is megtekinthessem... ööö... öltözéküket.
Szerintem ehhez vétek lenne bármilyen gondolatot hozzátenni.
Dúdoljátok velem a refrént...
Talán nem túl igazságos cikinek titulálni kisgyerekek kezdeti ízlését, de mégis mitől érezze kínosan magát az ember, ha nem attól, hogy még 16-17 év elteltével is emlékszik az öt beksztrit boj közül négy nevére?
Persze ilyen alapon egymagam elvinném az egész napot itt a blogon, annyira hosszú a német viván felfedezett és néhány évig oly kedvelt hasonló bandák és előadók névsora, arról nem beszélve, hogy sokkal kellemetlenebb dolgok hallatán tekertem fel a hangerőt a tévében és rádióban az elmúlt évtized során (vagyis inkább az sokkal kellemetlenebb, hogy az elmúlt évtized során tettem). De hát mégis csak itt kezdődött minden. Ezáltal nem is tudnék soha rossz érzésekkel visszagondolni rájuk, akármennyire is tudatában vagyok annak, hogy bűn rosszak.
Szexik, nagy a mellük és elrabolják a szíved, ha rossz fiú vagy behúznak neked egyet, ha jófiú talán még a kocsid is lemossák. Ilyenek az orosz lányok, név szerint Lena, Irina, Sveta, Marina, Natasa, Ánya, Olja, Tánya, Ina, Oleszja, Raja, Júla, Okszána, Rita, Mása és Luda. (végül is, ha másra nem, annyira legalább jó volt ez a szám, hogy a tipikus orosz női neveket megjegyezzük.)
Szegény Katyusa persze azóta is ott álldogál a Volga parton és várja a szerelmét...
Nyitókép: A kétségkívül szomorúnak tűnő, felettébb különös módon europid vonásokkal rendelkező szamuráj színre lép, majd rövid megfontolás és körültekintés után elindul a kijelölt gyalogátkelőhelyen.
Néhány másodperccel ezt követően, közvetlenül a kor videóklipkészítési követelményeinek megfelelően feltűnő örömhölgy szűzies vonaglása tánca után, a hagyományos ősi szamurájviseletbe öltözött szerző, s annak hű barátja is feltűnik a képernyőn, s az esetleges japán nyelvű hallgatóságról sem megfeledkezve belekezdenek a főhős életének bemutatásába:
Verse: Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!
Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!
Ez japánul van, tudniillik. Ez az a nyelv, melyet a szamurájok, legyenek vidámak vagy szomorúak, a verbális kommunikációra használnak.
Refr: Imádlak! Szomorú szamuráj!
Csak harcolj értem!
A szerelem vár! Szomorú szamuráj!
Földön, égen!
A klipben szereplő bájos, érintetlen hölgy, ébredés után, a szaténlepedő ölelésében történő reggeli átmozgató gyakorlatok elvégzése közben garanciát vállal arra, hogy szerelmével megajándékozza a szomorú szamurájt, de csak és amennyiben az küzdeni fog ezért a kiváltságért. Szárazföldön s levegőben egyaránt érvényes az ajánlat - sajnos a vízről nem mondható el ugyanez.
Raga: Hol volt, hol nem volt, élt egy szamuráj!
Eddig tiszta sor: a költő a klasszikus mesebéli elem használatával a fantáziavilágba helyezi történetét.
Igazi mesemondó nagy király!
Vegyük észre, milyen szépen visszautal az előző sorra, mikor a mesemondás művészetét immár a maga valójában tűzi a középpontba. A királyt nem szó szerint kell érteni, ez egy amolyan metafora, melynek jelentése itt: kortársai által elismert, népszerű ember, akinek társaságában nem mellesleg mindig mennek a sztorik. De talán az is benne lehet a dologban, hogy a szerző nehezen talált olyan szót, ami rímel a szamurájra, és netán még be is gyömöszölhető valahogyan a szövegfolyamba.
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Ilyen mélységű axiómákkal nehéz lenne vitába szállni.
Hiszi a piszi, aki elhiszi!
Bár nem mondja ki nyíltan, de óvatosságra inti a hallgatót, mikor az a fent már említett sztorik befogadására készül, hiszen nem kizárt, hogy a megvezetett fél füllentésekkel, esetleg hazugságokkal, ne adj' isten, koholmányokkal találja szemben magát.
Figyeljünk fel arra is, milyen gyönyörűen követik egymást a költemény sorai. Hanyagul tekintve rájuk, könnyen lehet, hogy elmulasztjuk felismerni a logikai kapcsot az egyes mondatok között. Sőt! Még akár az a kérdés is felmerülhet bennünk, hogy az egyes mondatoknak önmagukban van-e értelmes jelentése. De ha a műértő olvasó mélyebben elmerül a szöveg elemzésében, rögtön nyilvánvalóvá válhat számára a költő zsenialitása, és nagyszerűsége... ez, egyébiránt a kevésbé pallérozott irodalmi műveltséggel rendelkező hallgatóság számára is kiderülhet, amint egy pillantást vetnek a következő versszakra.
Rap: Egy mágustól lestem, festem a testem!
Itt alighanem a szamurájok idejében szintén mértékadó mágusokra utal a költő, akik egyikének mozdulatait lemásolva (ezt mai nyelven plágiumnak mondanánk) a címszereplő maga is műalkotásokat helyez el testének fölsőbb hámrétegein.
Említést érdemel még a soron belül, elegánsan alkalmazott rím is, melyhez hasonló megoldásokkal, erőlködéstől mentesen, könnyedén, természetesen emelkedik tovább a mű színvonala. Ezt az eszközt a költő a mű további részében is előszeretettel alkalmazza.
Nyerő az erő, míg az ész felemelő!
A fentieket tudomásul véve nincs okunk kételkedni abban, hogy a szamuráj rendkívüli ereje mellett, csillogó, kristálytiszta észjárásával is kiemelkedett az őt körülvevő közegből.
Álljunk meg egy percre, és csodáljuk meg, ahogyan a szerző nem csak költői, de rendkívüli történetírói tehetségéről is tanúbizonyságot tesz, amint még sejtelmessé, és titokzatosabbá teszi a szamuráj legendáját azzal, hogy bár mindannyian vártuk, hogy ebből a sorból kiderül miért is festette a testét egy mágustól eltanult módszerrel, ő mégsem árulta ez azt. Helyette észrevétlenül a főhős szellemi és fizikai képességei felé tereli a szót.
Agyam alatt az alap izmom, ha dagad...
Immár fiziológialiag s biológiailag is bizonyítást nyert az előző kijelentés, s most már azt is tudjuk, alap izmunk, agyunk alatt található. Az, hogy ennek dagadása vajon jó, vagy rossz jelentéssel bír, csak a következő sor olvasásakor derül ki.
Abból fakad minden baj, ha egyszer elapad!
És lám: az alapizom dagadásának elapadása (szaknyelven szólva satnyulása) minden kétséget kizáróan egy súlyos probléma.
Apropó! Én nem vagyok naplopó!
De álljunk meg még egy szóra, és tegyük félre egy pillanatra az alap izmot, hiszen joggal merülhet fel a darab ezen pontján a kérdés, vajon a szamuráj keményen megdolgozik-e az apanázsáért? A válasz egyértelmű: Igen...
Tele a markom! Tartom a kardom!
...ezért egyik kezében, a fizetség mellett gyakorlatilag más számára már nincs hely. Szerencsére azonban ott van másik karja is, melyben fegyverét tarthatja.
Ha jó, ha nem, ha muszáj:
Itt voltaképpen minden eshetőségre felkészül a költő, nem hagyva kiskapukat a kétkedőknek...
Hívjatok úgy: Szomorú szamuráj!
... kiknek ezentúl e néven kell szólítani főhősünket, s ennek okát jobb, ha nem is firtatják, még akkor sem, ha az eddigiek alapján ennek kapcsán nem kaptak semmilyen felvilágosítást. Még tövább fokozva ezzel, a fentebb már említett, a főhőst körüllengő misztikumot.
Refr.
Raga.
Rap2: Mert nem az a vagány, kinek földig ér a lába,
A gravitációnak való puszta engedelmesség még valóban nem ok az elismerésre.
és a háta közepén kinőtt a szárnya...
Nemkülönben.
Vagy féllábbal fellábal
minden földhányásra: a Csomolungmára...
Igen, hát a Csomolungmának már a szamurájok idejében sem volt semmi köze sem hozzájuk, sem Japánhoz, csak erről Kozsónak fogalma nem volt még ekkortájt, s valószínűleg most sincs a Csomolungma a szamurájok szent hegye, érthető tehát a dalba történő belefoglalása.
...Emlékszem! Na de nem egészen!
Egy hosszú tartalmas életnek bizony nem egyszerű minden apró mozzanatát precízen felsorolni.
Volt, amikor legyőztem egy sereget éppen,
... de tény, hogy egy ízben egy hadseregnyi katona sem okozott neki különösebb problémát...
És a hétfejű sárkányt úgy széttéptem:
... sem pedig a szamurájok egyik legősibb ellenfele, a hétfejű sárkány: széjjel szakította, miszlikbe aprította, és...
Kifizették rögtön készpénzben... !
... ezt megbízói olyannyira megelégedéssel fogadták, hogy ott, helyben, mindenféle hezitálás, időhúzás s akadékoskodás nélkül, nem csekken, nem bankkártyával, hanem készpénzben megfizették neki.
Refr.
Verse: Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!
Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!
Ez ismét japánul van.
Ugyan a mű zenei elemzésére jelen dolgozat keretei között nem kívánunk részletesen kitérni, mégsem tudunk szó nélkül elmenni a legégetőbb kérdés mellett: vajon miért halljuk lábdob helyet végig egy teniszlaba pattogását?
A válasz nagyon egyszerű: ez is az alkotó új, egyéni, minőségi megoldások iránti igényét hivatott kifejezni. Ez a fajta lázadó, útkereső látásmód figyelhető meg a dal többi elemére koncentrálva is, csakúgy ahogyan egyébként a többi Ámokfutók szám esetében is (elég csak egy pillantást vetni például a Bad Man című videóklipjükre, ahol az énekes annyira gonosz, hogy ettől még a feje is körbeforog). Erre a zenei ötletekben gazdag, friss hangzásra a korabeli kritikusok egyfajta hadüzenetként tekintettek, mely az olyan gagyi, ócska, hiteltelen, kétforintos, művi, túljátszott, modoros, színpadias, pózer, bohóc előadók ellen irányult, amilyen Kozsó természetesen sohasem volt.
Már az elég ciki, hogy egy elvileg igényesebb zenét összegyűjteni akaró blogon erről a számról adtam magamnak a nevemet, nem? Az pláne, hogy ettől a rendkívül primitív daltól nem áll fel a hátamon a szőr, sőt, még kellemes nosztalgiát idéz elő.
Úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell: labada bap bap life - levelet kaptam, biza :)
Ui.: most, hogy észrevettem, hogyan cigánykerekezik be a színpadra az énekes 0:40-nél, még a klipet is megszerettem
Ezt az oldalamat még nem nagyon mutattam be itt a blogon, de ha elektronikus zenéről van szó, így jó pár év után szeretek úgy gondolni magamra, kicsit szerénytelenül, mint egy tapasztalt vén rókára, aki felismeri a minőséget és nem lehet csak úgy megvezetni mindenféle lakodalmas muzsikával.
Erre itt van ez a szám… hát elég kellemetlen. Mondjuk, legalább tisztában vagyok vele, hogy tré, de mégis szeretem. Sőt, képes vagyok a haverokkal a Siófoki Petőfi sétány környékén (!) idiótán ugrabugrálni erre… többször egy nyáron! Bár tudjátok mit? Szarok rá, mert azok a balatoni hétvégék a haverokkal tényleg best memoryk:)
Utolsó kommentek