Szétmarcangolt lóháton érkezik a mai napi irdatlan mennyiségű súly, amit Jenks Miller chapel hill-i agytrösztje sulykol bivalyerővel a szétbomló testek kiszakított hallójárataiba, hogy aztán minden egyes gazdatest lelkének legsötétebb bugyraiba döfje egyetlen szarvát

Egyszerűen rongyosra hallgattam ezt az albumot amikor kijött, meg mostanában is a Félvérrel karöltve. Egyébként az összes lemezük kötelező darab. Az igen remek borítók Denis Forkas Kostromitin agya szüleményei/keze munkái. 

tollvonás a papíron, ferdén kicsit, felfelé tendálva, hórihorgas befejezéssel. szándéknyilatkozat baszásra, gondolom. és emellett éhségérzet és teltségérzet váltakozása percenként. pukizási kényszer a tömegközlekedésben. rossz szokások, törvények kijátszásának élvezete. tyúkoktatási főiskola, ahol tollas jószágok ülnek az iskolapadban. szívszorongatási ösztön, kézzel vagy verbálisan. sziporkázás, amely mindörökké tart és nem céltalan, nem töri derékba sem a túlzás, sem az érdektelenné válás. porondonlét harmonizálódása, fölös szőrök eltávolítása. mellkas racionalizálása. macskanyávogás megértése. kutyaugatás elnyelése, szemmel. vágy a vörösre.

Amikor először láttam ezt a klipet, akkor még csak azt tudtam, hogy ennyire menő bénaságot még sosem láttam/hallottam.

Ma este sokadszorra nézem meg egymás után ezt a videót, és azt gondolom közben, hogy ennyire menő bénaságot azóta sem láttam/hallottam.

Kicsit visszatérhetnének a '90-es évek, mert ha a mai közeg csak annyit bír kitalálni, hogy megint a kazetta legyen a menő (erről bővebben itt és itt), akkor nagy a baj. Hol van ez ahhoz képest, hogy beszélő mókus, vagy a háttérben úszó óriás gabonapehely (és még sok egyéb fura dolog) is szerepel egy klipben?

„Let’s play identity!”

Napsütéses dög meleg nap a mai…is, ideális néhány fedőrétegtől való megszabaduláshoz. Hívjuk ezeket mondjuk ismeretlenségszínű pulóvernek és hosszúszárú lustaságnak! Nevezhetjük amúgy éppen akár valamiféle coming outolásnak is, csak hogy politikailag korrektek legyünk. Ha már utóbbi, akkor nem is akármilyen! Van neki kapásból egy, kettő, nem is: három iránya. Egyrészt friss, eddig nem hallott csemege itt a blogon, másrészt ezzel egy kis szelet magamból, harmadrészt pedig így utólag is boldog születésnapi kívánság a július első hetét szivárvány színekbe öltöztető, immár nagykorúvá lett Budapest Pride-nak.

Szóval remek móka lesz ez a vetkőzösdi valamiféle virtuális identitás megalkotására. Azokat a(z általam egoista mód) zseniálisnak bélyegzett zenéket fogom ide sormintázni, amelyek sokszor kontrollálhatatlanul kiabálkodják bennem: „Akkor most neki az Északi sarkividéknek! Gyalog. Hidegben. Szembeszélben. Mert ott csak az erős él túl." Az erő pedig innen jön, még ha csak egy romkocsmáig vagy a nappali szőnyegéig is jut elé egy mindent beterítő rózsaszín oxitocin-felhő formájában. 

Na és ha már coming outolás, akkor legyen a bűvszó: Austra. Finom elektronika, pulzáló beatek, új hullámos szintipop, csilingelő gépcsavarok és persze mindezt pusztán a hanggal maga mögé utasító, melankóliájában is magasan szárnyaló énekesnő, Katie Stelmanis áriái.

Az alapvetően klasszikusokon és operák éneklésén edződött Katie hangjának éles tisztasága szinte kézzel fogható szobrokká formázza azokat a melódiákat, amik hol epikusabbnak, hol drámaibbnak hatnak, ugyanakkor az elektronika lüktetésével bármikor képesek felrázni a mindennapok lanyhaságából.

Noha már Stelmanis szólókarrierje felvázolta azt az ívet, ami iránymutató lesz az Austra zenei világában, félreérthetetlenül egyedivé formálásához szükség volt még néhány tagra. A Katie köré gyűlt, egy dobosból, egy billentyűsből, egy basszusgitárosból és egy csinos vokálos ikerpárból álló kanadai együttes unortodox módon elegyíti a nyolcvanas évek karakteresen dübörgő basszusait a korszak szintipopos dallamúsztatásaival és a kortárs mélyelektronika dramaturgiájával. Ha ez így önmagában nem lenne éppen eléggé meggyőző, érdemes meghallgatni tőlük néhány számot, kapásból kihallatszik, miért is sorolták mindkét albumukat (Feel it Break/2011, Olympia/2013) előkelő helyekre a hozzáértők.

Holnap kompromisszummentes lírai sortüzek itt:

legújabb hanghordozó meg itt:

Ébredés utánra de legalább mindigre; két konzerv macskakaja közt Henry Rollins ilyen nagyon divatos zenét csinált.

Póló megvan?

Na, hát az van, hogy a Voivod a világ egyik legjobb zenekara. 

ma i s .

fix!

Olykor enyhíteni kell a lélekben zajló viharon. Csak szélcsendben hallom saját hangom.

Ezért 3 vallomás fog következni.  Három mert ami annál több  már nem is lehet igaz.  Háromnál több dologgal nem szabad foglalkozni. A közös többszörösök kioltják egymást.

Első. Enyhén remegő kézzel ütöttem be a blog keresőjébe az együttes nevét, hogy írt-e már róluk valaki ide. Meglepetésemre még nem.  Legjobban azért lepett meg a “ A sajnos nincs megjeleníthető bejegyzés” mert ha jól emlékszem - zenei mentoromként is aposztrofálható- half nelson kolléga/barát/meteorológus biztosan, szinte teljesen biztosan emlékszem hogy ő mutathatta meg nekem őket először. Még évekkel ezelőtt.

Második. Egyfajta perverzióként minden egyes zenei darabért rajongok ami csábító zongora dallamokkal indít.

Harmadik. Ez a fellépés azon rádió égisze alatt zajlott le, amit kocsiban sosem, máshol szinte mindig hallgatok.  KEXP Seattle. A város ahol sosem jártam, csak a google street view-n róttam aszfaltozott sugárútjait mégis; azthiszem egyszer odaköltözöm.

[

Miközben ezeket a sorokat írom épp nem kocsiban utazom; sőt nem is utazom, hanem egy irodában ülök, ahol dolgoznom kéne. Azonban elkövettem azt a hibát hogy elindítottam a radio-t amit csak kocsiban nem hallgatok. Az irodában légkondi zúg; kattognak az egerek; a nyomtató recsegve okádja ki magából a modern ember emlékezetét.

én csak hallgatok és lelkemben is szélcsend honol.

                                                                                                                                                                 ].

Mire szomjazol ma?  Itt a napi ajánlat, csakis válogatott összetevőkből: alapként ott van Chaz Bundick (Toro y Moi) táncparkett-orientáltabb Les Sins alteregója alatt született „Grind” –ja. Ezt nyakon öntötték a  feltörekvő rapper tehetség, Rome Fortune rímeivel, majd hozzáadták az egyébkánt főleg trapben utazó atlantai FKi duó produceri segédletét. Az eredmény egy  fülledt disco-house-rap-rnb koktél. A szövegelés olyan simán illeszkedik a zenei alapba, mintha a track nem egy átértelmezés lenne, hanem eleve így készült volna. Summer vibes!