minden napra egy zene

Bevallom a török - és úgy egyáltalán bármilyen - rocktörténet a legkevésbé sem tartozik az erősségeim közé, így legnagyobb sajnálatomra nem szolgálhatok sem érdekes sztorikkal, sem pedig hasznos információkkal az Ersen kapcsán, de csak emiatt nem lett volna szívem kihagyni ezt az őrületesen tökös zenét. 

Grandiózus garázsrock, mi?

Jól bifláz a svéd gyerek, ha nem más a mester, mint a mocskosan nyers vagányság Mekkájának alfája és omegája, avagy a detroiti fertő hőse, az univerzum cool-listájának abszolút császára, a tökösség ideája, vagy

...amit akartok.

Nesztek dög.

Brit tudósok bebizonyították, hogy elég csupán egy alig hat másodperces dobkiállás egy '69-es instrumentális soul/funk B oldali nótájából , hogy olyan globálisan elterjedt zenei műfajok jöjjenek létre mint a jungle, drum'n'bass, breakbeat és kedves barátaik. 

Figyelték a cselt 1.26-tól? Ismerősen csengett? Ez az Amen break. A zenetörténet valaha legtöbbet feldolgozott sample-je. Annyiszor és annyian használták ezt a dögös kis hangmintát, hogy szépen beleitta magát a kollektív tudattalanba. Ehhez hozzájárult; 

NWA

AMON TOBIN

OASIS

DAVID BOWIE

SALT N' PEPA 

AMY W

de találkoztunk már vele a televízió hangszóróin keresztül is :

FUTURAMA

PINDÚR PANDÚROK

De a legszignifikánsabban a tördeltebb végeken kapta fel magát a sok átszellemülten partizó fej. A fentebb említett jungle, d'n'b , breakbeat  legnagyobb közös osztójának tekinthető az Amen break. A 90-es évek elején, a klasszikus érában ez volt a producerek nyersanyaga. Szédszedték, torzították, még apróbb alkotóelemeit rétegelték egymásra több sávban. Volt valami ebben a pöttöm ritmikaintervallumban, ami mindenkit magával ragadott. Talán a nyers textúrája ami egyaránt jól párosítható volt brutális vadulásokhoz, vagy épp organikusabb jazz révülésekhez. Íme pár példa mémünk futótűzként terjedt karrierjéből :

RONI SIZE

DEAD DRED

SHY FX (!)

GANJA KRU

LTJ BUKEM

DILLINJA

AMEN ANDREWS (Luke Vibert ő igazából)

JOJO MAYER (dobklinika)

SQUAREPUSHER  (valódi csemege, az arc igazi Amen fanatik!)

ORBITAL

APHRODITE

VENETIAN SNARES (kegyelemdöfés)

17 évesen ipari balesetben lemetszett felső ujjpercek ide vagy oda vagy sőt, Tony Iommi Isten, ez a lemez meg tényleg olyan, mintha Black Sabbath-ot hallgatnánk!

Kedves Beck!

Én készen állok, hogy mindent megbocsássak, elfelejtsek neked. Fedje jótékony homály azt a rossz emlékű, pár évvel ezelőtti koncertet, amit a közönségnél csak te untál jobban. Pedig akkor naivan azt hittem, hogy te is olyan "profi" vagy, mint a többi gigaszínpados figura. Akkor jó darabig zavarban voltam, nem tudtam hova tenni fellépésed lagymatagságát. De most hajlandó vagyok fátylat borítani erre és egyéb tévelygéseidre is, a szcientológiára,  a kottafüzetre, minden hülyeségre. Már csak tényleg az kellene, hogy eltomjorkosodj és elkezdj dj-zni, vagy elvéjnkojnosodj, és egy csokikoponyában add ki legújabb lemezed, vagy neadjisten, tényleg ez lenne a vég, egyszerűen csak elbjörkösödj... Nem jársz messze tőle, ezt most csak úgy barátilag teszem hozzá.

Állítólag egy akusztikus plusz egy "normál" lemezzel is jelentkezel még az idén, amik persze a kritikusok szerint közel sem lesznek olyan jók mint az Odelay, ugye közmegegyezés szerint pfúj Guero, pfúj The Information, és végképp pfúúj Modern Guilt. Én egészen addig a koncertig ezeket a lemezeket is faltam, azaz csak ízlelgettem folyamatosan, mert egyiket se lehetett csak úgy gyorsan behabzsolni, mazsolázni kellett inkább,  a mazsolát mondjuk pont nem szeretem, de biztos érted a hasonlatot. De most a visszatérés hallatára megint belemásztam az életművedbe, és még jó darabig ott is maradok, ezt be kell ismernem férfiasan, mert abból nem lehet egyhamar kikeveredni.

Lényeg a lényeg, csak annyit kérek, nekem tényleg mindegy akusztikus, vagy hip-hop-os lesz-e az az új lemez,  vagy lesz ilyen és olyan is, csak kérlek ne blöfföld el, mint annak idején azt a koncertet. Ideje, hogy valaki irányt mutasson  a sok befáradt, okoskodó indie-sztárnak...ja, bocs, azok a haverjaid, na mindegy, tudod hogy értem, Még az is lehet, jegyet váltok erre az egyszálgitáros showdra is, végképp magunk mögött hagyva ezzel a múltat.

Hát nem erre vágysz te is mindennél jobban? Na ugye, és akkor ehhez tartsd is magad!

Felfele zene.

Fogalmam sincs mitől működik ennyire,

De bármikor be lehet rakni.

Áldott legyen a Te neved, nyúljmegmária!

"mert minden ami szép az életben az az én egyik nyílásomból eredeztethető"
                                                                               Rajnik Kurzív Bence

Kevés vasárnapibb zenét ismerek ennél, még ha ez így nem is igaz, mert hát, a gyereknap is vasárnap, ehhez a számhoz pedig annak semmi köze a vidám, cukorkás, lufis, virágillatosságával. Ez egy szenvtelen szürke, búbánatosan csoffadt, halvérű kis vasárnap zenéje. Esőben. (Ennek lehet némi köze a londoni utazós konceptalbumsághoz.) 

Hát így. Mindenesetre, túl szeretnék esni a s(z)upergr(o)upozáson gyorsan, szóval a Good The Bad And The Queen - aminek igazából nincs is neve - az egy ilyen. Mindenki játszik benne, akinek egy brit/pop/szupercsapatban játszania illik. És más is. (Blur, The Clash, Gorillaz, The Verve tagok, na meg Tony Allen)

Az anyazenekarok és az, hogy Damon Albarn szólólemezének indult, kellően sok mindent elárul, igazából szinte mindent. 

Ha nem mossa el, akkor. Akinek, az. Aki pedig, az ne. 

Tavaly ilyenkor, ha bárki azt mondta volna, hogy egy év múlva így leszek, simán arcon röhögöm. Aztán inkább engem röhögött arcon az élet gyorsan; szóval, már nem mondom, hogy soha. Pedig. Sőt, pláne. Hogy mához egy évre mi? Ima. Ma! Nem.

De a kultikus és szuper és csúcs és igen, a „Béla”, vagyis a Bauhaus énekese, Peter Murphy a posztpunknewwavedarkwavegothrock alapvetés feloszlása után egy kevésbé csúcs és szuper és kultikus és „Béla” szólókarrierbe kezdett, ami az előbbiek ellenére, azért elég csodás.

Különösen a munkásság alábbi, popsláger formátumú gyümölcse, ami napra pontosan egy éve is legalább ennyire pazar volt.