minden napra egy zene

patetikus karcolatok az isteni Michael Gira-tól. imádom ezt a lemezt, kívül-belül csodálatos, és azoknak is simán be kellene szerezniük bakeliten, akiknek nincsen lejátszójuk, mert nem evilági teremtmény ez. (egyébként az utolsó négyzetmilliméterig Gira agytekervényeinek…

Újabb tinédzserkori, ám ezúttal tragikus aktualitású kedvenc a napi egy.  A Slayer a metal zenék egyik alappillére, már ha ennek van értelme, de ha nincs, akkor is. Aki csak érintőlegesen is ismeri a műfajt, annak nem kell őket bemutatni, aki meg nem, annak legyen elég annyi,…

"- És mi lesz a végén?Felröhögött, elég undorítóan méghozzá, mint egy húgyszagú részeg, aki pontosan tudja, hogy rád még vár egy elképesztően kellemetlen zuhanás annak a gödörnek a mélyére, aminek ő már elérte az alját.- A végén? Hát mi a kis faszom lenne? Hát szépen…

A Converge egy optimista hangvételű zenekar.  Az előbb kijelentett izgalom, első látásra simán, talán kicsit unottan, de tulajdonképpen azonnal nyugtázható is, esetleg egy „jó, de kit érdekel?” bátorító kíséretében. Első hallás után, viszont már-már kíváncsiságot…

  "Szorosan mentünk egymás mellett. Ha nem szégyelltem volna magam, megfogom a kezét. Itt végképp mindenki erősnek akart tűnni. Kevesen sírtak. Valahogy nem akartunk sietni. Nem volt fontos. Amikor egy kicsit lassítottunk volna a tömeg mindig magával sodort. Nem voltak őrök,…

Sose gondoltam volna, hogy ez a hínárhajú, gitárja mögé bújó dalnok ekkora cukiságfaktorú dologgal is képes támadni. Persze Kurt Vile-től sok minden kitelik, például, hogy elalszik egy bulin, és mindenki vele fotózkodik... ez nyilván mindenkivel megtörténhet, de hogy az…

Ebben a páradús húsvéti kánikulában kékké dermedt piros tojások vadászatánál nyilván csak egy északi társasjáték lehet nagyszerűbb, pláne, ha egyáltalán nem kell vele szórakozni, sőt igazából semmit se csinálni, csak hallgatni a róla elnevezett zenekart.  A hetvenes…

Olyan ez a március végi havazás, mintha karácsony előtt lennénk, csak mindenki megfeledkezett volna róla. Se karácsonyi zene a liftben, se akciók. A nagy áhitatban egymást letaposó vásárlók nem tobzódnak a Media Marktban, és ablakon felmászós Mikulást, zenélő koszorút sem tett…

Amikor ezt a zenét hallgatom, mindig úgy képzelem el, mintha valami annak idején történt házibuliban lennék, és mindenféle bohókás mozdulatot lejtve táncolnék sokadmagammal. (S hát akkor már az évtizedekre, éppen divatos zenei meg egyéb irányzatokra, generációs hézagokra meg…

Itt az idő, nem szabad tovább halogatni. Írtam már egyszer erről, de az befejezetlen maradt, maradt a virtuális fiókban, most meg egyáltalán nincs kéznél, egérnél. Pedig ott abban szövegben először ügyesen kontextusba helyeztem a dolgot, aztán csak utána jött az építészetről…